Lányos apukaként én is gondolkodóba estem, vajon a veszély ennyire valóságos és kézzelfogható lenne, mint ahogy azt a témával foglalkozó amerikai ügyvédpáros állítja?

Angela még csak 13 éves volt, amikor a gyülekezetben Bob Anders-el először találkozott. Bob a környék középiskoláiban végzett szolgálatot a gyülekezet alkalmazásában, ahol nagyon népszerű, lelkes és tiszteletben álló vezető volt. Bob gyakran hívta meg a diákokat az otthonába egy kis filmezésre, jégkrémre vagy éppen egy közös fürdőzésre.

Bob felesége rendszerint jelen volt ilyenkor, de az előrehaladott terhessége miatt gyakran még azelőtt visszavonult a hálószobájukba, hogy az összes gyerek hazaindult volna. Bob kitüntetett figyelme Angela felé kezdetben barátságosnak és helyeseltnek volt mondható, a lány ilyenkor pedig különlegesnek érezte magát. Amikor aztán Bob felajánlotta, hogy az ifjúsági szolgálat után autójával hazaviszi Angelat, a lány édesanyja is méltányolta az igyekezetét.

Amiről viszont nem tudott, hogy Bob korábban már különféle közösségi alkalmazásokon keresztül privát üzenetekben is kereste a kapcsolatot a lányával. Ezek az üzenetek egyre inkább átmentek flörtölésbe, később agresszivitásba, majd nyílt szexualitásba. Két hónapon keresztül Bobnak sikerült úgy manipulálnia Angelat, hogy végül hajlandó lett kettesben is találkozni vele. Három hónap után pedig erőszakkal szexuális kapcsolatba lépett a 13 éves lánnyal, mindvégig azt bizonygatva, hogy a„kapcsolatuknak” titokban kell maradnia addig, amíg sikerül elhagynia a feleségét. Arról sem Angela, sem az édesanyja, de még a gyülekezetben Bob vezető társainak sem volt fogalmuk, hogy Bob korábban már két fiatal keresztény lánnyal követett el hasonlót.  

Szomorú tény, hogy Bob korábbi szolgálati helyén egy 14 éves lánnyal történő viszonyáról tudtak a vezetők, de nem a férfit hanem a lányt tették felelőssé a történtekért. Az ügyben pedig semmilyen feljelentés nem született, így Bob egyszerűen továbbállhatott egy újabb gyülekezetbe.

Általában a gyülekezetbe járó emberek abban a hitben vannak, hogy az egyházi környezet biztonságos a gyermekek és fiatalok számára.  Bedőlnek annak a meggyőződésnek, hogy „nálunk az ilyesmi nem történhet meg.” Az igazság ezzel szemben viszont sajnos az, hogy a gyerekek kárára elkövetett szexuális erőszak minden lehetséges területre, szervezetbe beszivárog, ideértve a keresztény szolgálatokat is.

Konzervatív becslések szerint négy lányból egy, illetve hat fiúból egy válik molesztálás áldozatává mielőtt a 18. élet évét betöltené függetlenül attól, hogy milyen valláshoz, etnikumhoz vagy társadalmi réteghez tartozik. A gyermekek szexuális bántalmazása járványos méreteket ölt, a gyülekezetek pedig rendszerint csak akkor kapnak észbe, amikor már megtörtént a baj.

A szexuális ragadozók egyre nagyobb veszélyt jelentenek az egyházakra és az ott lévő gyermekekre, mivel a keresztény vezetők nem hajlandóak szembenézni a problémával vagy felmérni annak kockázatait. A realitás ezzel szemben az, hogy az ilyen szexuális bűnözők pontosan az olyan helyeket keresik, ahol a potenciális áldozatokat alacsony kerítés védi.  A mai kultúrában sajnálatos módon, az egyik ilyen hely, ahol a legalacsonyabb kerítés, ahol a legkevesebb védelem, a keresztény gyülekezet.

Ahogy igaz az, hogy egy keresztény gyülekezetben a különféle egyházi programok során a gyerekek olyan felbecsülhetlen értékű pozitív élettapasztalatot és tudást szereznek, ami a jövőjük szempontjából elengedhetetlen, ugyanúgy igaz lehet ennek az ellenkezője is, ha a gyermekkel ebben a zárt közösségben erőszak történik.

Minden egyháznak elemi kötelessége, hogy minden ésszerű és lehetséges óvintézkedést megtegyen ugyanúgy a gyermekek, mint a szolgálók és önkéntesek érdekében, akik a programjaikon részt vesznek.

Íme négy dolog, amit egy gyülekezetnek tudnia kell(ene) a gyermekmolesztálásról:

1. Sehol sem létezik teljes biztonság

A szexuális erőszak nem korlátozódik csupán egy etnikai vagy társadalmi rétegre. Nincs tekintettel semmilyen vallási kategóriára vagy nézetre sem. A protestáns felekezetek hajlamosak például a pedofíliát „katolikus problémának” beállítani, ami egyszerűen nem igaz. Egy véletlenszerű keresés a neten naponta tucatjával dob fel olyan cikkeket, amely az Egyesült Államok valamely protestáns felekezetében, gyülekezetében vagy szolgálatában történt molesztálási ügyről számol be. A gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak bárhol bekövetkezhet. Nem csak Amerikában.

2. A felvételi elbeszélgetés vagy hatósági adatbázisokba való betekintés nem elégséges

Számos keresztény vezető hisz abban, hogy egy erkölcsi bizonyítvány az egy olyan „adu ász”, amely elégséges amikor egy gyerekekkel foglalkozó szolgálati vezető vagy önkéntes átvilágítása felmerül. Ezzel szemben tény, hogy a szexuális erőszaktevők kevesebb, mint 10 százaléka találkozik csak az igazságszolgáltatással. Ennek eredménye, hogy a molesztálók 90 százaléka rendelkezik erkölcsi bizonyítvánnyal, ha igényel egyet.

Az írás elolvasható itt. 

Létrehozva 2018. május 30.