Ferenc pápa új főpásztort nevezett ki a Kaposvári Egyházmegye élére. A már és még nem állapotában beszélgettünk az egyházfővel szoros lelki egységben élő Laci atyával.

– Milyen érzések vannak most Önben?
– Másfél éve, amióta a püspököm, Balás Béla beadta nyugdíjazási kérelmét, várakozó állapotban volt az egyházmegye, egészen mostanáig. A pápa döntése megkönnyebbülést hozott, mert az elmúlt időszakban mindent átjárt a bizonytalanság.

Ezt a 1,5 évet ugyanakkor nagy segítségként fogom fel, mert a Szentlélek folyamatosan tanított hitben járni, a jelenben járni, hogy ne azzal foglalkozzak, mi lesz majd később. A hit lépéseit gyakoroltam, megköszöntem mindig azt, amiben épp vagyok. Átadtam Jézusnak a küzdelmeimet, és kértem, hogy dicsőítse meg a mennyei Atyát. Amikor értesültem a kinevezésemről, az az érzés volt bennem, hogy kész vagyok elfogadni a szolgálatot, hiszen már korábban átadtam az életemet Jézusnak. Megyek, amerre Ő vezet.

– Nagyon emberi kérdés, ám biztosan sokan feltennék a helyemben: számított-e rá, hogy Önre esik a pápa választása, vagy meglepetésként érte?
– Is-is. Sokan akarták, hogy én legyek az új püspök, ezt nem is titkolták. Én viszont azért imádkoztam, hogy maradhassak plébános. Erre több tanúm is van.

– Mármint a Szentháromság tagjai?
– Nemcsak ők, hanem a közvetlen munkatársaim, közösségi tagok is igazolhatják, hogy valóban így volt. Boldog pap vagyok, s ha rajtam múlt volna, legszívesebben plébános maradtam volna. Amikor megkaptam a kinevezésről szóló tájékoztatást, mégis béke töltött el. Mindazt, amin eddigi életem során végigvitt a Szentlélek – szenvedők, szegények szolgálata, tettekre váltott hit, szemlélődés, karizmatikus lelkiség –, ezeket püspökként még több embernek felajánlhatom. Betölt a vágy, hogy továbbadhassam a rám bízott kincseket. Különösen is arra fogok törekedni, hogy a szegények egyházát megéljem és építsem.

– E tekintetben kimondottan összhangban van Ferenc pápával, aki hasonló szándékkal kormányozza az egyházat.
– Valóban így van, de én már jóval korábban erre tettem fel az életemet. Ez volt a papszentelési jelmondatom: “Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Nagy öröm, hogy a pápa ugyanezt hangsúlyozza – ugyanaz a lélek dolgozik benne, mint énbennem. Kíváncsian várom, hogy ezt a szándékomat a Szentlélek miként fogja püspöki szolgálatom során kibontakoztatni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 31.