Üzletemberként is, szakemberként is nehéz időket élünk. Az Egyesült Államokban egy olyan generációnak vagyok a része, aminek a „Baby Boom” ragadványnevet adták, és közülük sokaknak a munkában is elsődleges célja, hogy nyugdíjba menjenek.

Idevágó élményem, nemrég egy rendezvényen véletlenül meghallottam egy beszélgetést. Egy nyugdíjhoz közelálló ember azt mondta, alig várja, hogy befejezze a munkát. Azt mondta, hogy utálja az állását, és csupán azért dolgozik napról napra, mert szüksége van a pénzre. Nem mondtam semmit neki, de azt gondoltam: „Milyen kár, hogy így él”. El sem tudom képzelni, hogy úgy éljem az életemet, hogy az időm nagy részében olyasmit csinálok, amit utálok. Vannak hálás és kevésbé hálás foglalkozások. Ám én akkor is szeretem, amit csinálok, ha éppen nem túl jók a napjaim. Néha lehet, hogy a munka, amin dolgoztam, nem volt túlságosan inspiráló, de azokat az embereket, akikkel nap, mint nap találkoztam, jó volt ismerni és jó volt velük kapcsolatban lenni.

Amikor azt hallom, hogy az emberek vágyakozva beszélnek a nyugdíjazásról, mindig a munkában rejlő értékekre gondolok. Tény, hogy a Bibliában is sok részlet beszél a munka nemességéről. Például Pál apostol a Kolosséiakhoz írt levelében (3:23) azt írja, hogy bármit csinálunk is, jó szívvel végezzük, hiszen végülis az Úrnak dolgozunk. („Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek”.)

Az ószövetségi Prédikátor Könyve sok tanácsot ad arra vonatkozólag, hogy dolgozzunk keményen és élvezzük is. „Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.” (Préd.3:22) A Biblia népszerű parafrázisa, Az Üzenet azt mondja: „Arra jutottam, hogy számunkra, férfiak és nők számára nincs jobb annál, minthogy örömünket leljük abban, amit csinálunk – ez a sorsunk.” A munkánk lehet nehéz vagy izgalmas, de az Isten által tervezett munka élvezetes.

„Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában.” (Példabeszédek könyve 22:29) Azt mondhatnánk erre, hogy a siker titka a jó munka s aztán, hogy megmutassuk azt az embereknek. Manapság ezt „terméknek és marketingnek” hívjuk. Azt hiszem, a hangsúlyt a termékre kellene tennünk, nem pedig arra az erőfeszítésre, hogy meggyőzzük az embereket, hogy
azt megvásárolják. Más szóval: készíts jó terméket, akkor nem lesz gondod az eladással.

Ha így dolgozunk, a nyugdíjba vonulás gondolata kevésbé vonzóvá válik. Tény, hogy én egyáltalán nem várom azt az időt, amikor lehet, hogy fizikailag képtelen leszek elvégezni a munkámat. Ha odajutok, lehet, hogy szükségből kell abbahagynom; de nem szándékozom csak azért abbahagyni, mert a naptár szerint már eleget dolgoztam. A nyugdíjazás gondolatát összekötni azzal, hogy az ember mennyi pénzt takarított meg szintén meglehetősen hétköznapi cél.

Az Írás elég kevés útmutatót ad a nyugdíjazással kapcsolatban. A szót ritkán használja, ha igen, visszavonulást jelent. A munkának tényleg az lenne a fő célja, hogy elérjük azt az időt, amikor visszavonulunk. Az egyedüli tényleges utalás a Bibliában a nyugdíjazásra a Levitákra vonatkozik, akiket a papok arra utasítottak, hogy 50 éves korukban vonuljanak nyugdíjba – de még akkor is folytatták a fiatalabb prédikátoroknak a segédkezést.

A nyugdíjazás gondolata, ahogy ma ismerjük, modern jelenség, ami nagyrészt az emberek hosszabb élettartamán és az ipari forradalom vívmányain alapul. Az utóbbi 60 évben vált csak a nyugdíjazás olyasvalamivé, amit kívánnak az emberek. Néhány generációval ezelőtt szinonimája volt annak, hogy „túl öreg, hogy dolgozzon” vagy „gondozásra szorul”. Hacsak nem akarunk gondozásra szorulni, meg kell tanulnunk élvezni a munkánkat!

(forrás: Monday Manna, keve.org)

Létrehozva 2013. május 12.