Kedves …!

Mióta legutoljára beszéltünk, nagyon sokat változtam, bizonyára te is. Azért írom ezt a levelet, hogy bocsánatot kérjek tőled mindenért. Bevallom, gyönge voltam akkoriban. Szeretném beismerni most minden vétkemet. Szeretném, ha látnád komolyan gondolom.

Amikor először találkoztunk, fel sem figyeltem rád. Egy dolog érdekelt igazán: önmagam. Szerettem volna egy barátnőt. Hogy kifélét, mifélét, az mindegy volt. Kellett valaki, hogy ne érezzem magam egyedül, hogy a barátaim előtt ne tűnjek nyominak. Érdekelt még az is, hogy milyen az, amikor az embernek van egy barátnője. Gyenge voltam. Kellett valaki, aki betölti bennem az űrt, amelyet a sok gyengeségem okozott nekem. Kellett valaki, akitől helyre áll a magabiztosságom. Kellett valaki, aki hajlandó járni velem. Mindegy, hogy ki. Valaki. Valaki olyan, aki asszisztál az én színjátékomhoz.

Fiatal voltál, szép és kedves. Idősebb voltam nálad és úgy gondoltam, hogy könnyen összetudok veled jönni, hiszen láttam, hogy felnézel az idősebb fiúkra. Tudtam, hogy bejövök neked. Nem kellett sokat tennem érted. Szinte a karomba hullottál. Bármily apró figyelmesség a világot jelentette neked. Nagyon jó érzés volt, hogy egy idősebb fiú udvarol neked, s talán féltél, hogy elveszítesz. Nem tudtad, hogy csak azért udvarolok neked, mert a velem egykorú lányoknak féltem udvarolni. Oly hamar elkezdtünk járni és még fel sem ocsúdtam: már te voltál a barátnőm.

Kihasználtalak. Boldognak gondoltam magam, mert minden megvolt, amit elterveztem. Megszereztem azt, amitől úgy gondoltam teljes leszek. Lett egy barátnőm. Boldognak gondoltam magam. El akartam hinni, hogy boldog vagyok. Mindenkinek azt mondtam, ha kellett, ha nem, hogy boldog vagyok: mert nem voltam. Szerettelek volna jobban megismerni, de nem tudtam a kapcsolatot egészséges mederbe terelni. Gyenge voltam. Mindent elfogadtam, amit adni akartál és nemet is csak a legvégső dolog előtt mondtam. Elrontottam. Nem szabadott volna semmit el vennem, ami nem az enyém. Szüzességedet nem vettem el, Istennek hála. Így is túl messze mentünk. Túlon-túl közel kerültünk.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. november 6.