Mik az elveid?
Sorozatunkban Lee  Strobel,  itthon  is  népszerű  keresztény szerző etikai döntések  során alkalmazandó szabályát,  az  angol  kifejezések  (Purpose,  Principles, Popularity, People’s Advice,  Prayer)  után  „5P”-nek nevezett elvet bontjuk  ki  részletesen.  A  magyar elnevezések  kezdőbetűi  alapján  szabályunkat  nevezhetjük „CENTI” elvnek (cél, elvek, népszerűség, tanácskérés, ima).

Múlt  héten  a  helyes  célok  fontosságáról  olvashattunk.  Ma  a  második  tényező,  az  etikai  dilemmákban alkalmazandó  elvek  fontosságáról  lesz  szó.  Milyen  alapelveket  kell  figyelembe  venni,  felállítani  és következetesen betartani?  
Az első, amit magunkévá kell tennünk, hogy érzékeny etikai döntések meghozatala során igenis kell legyenek horgonyként  működő,  szilárd  alapelvek,  melyeket  alkalmazunk  is!  Nem  teljesen  természetes  gondolkodás  ez manapság:  vagy  nem  rendelkezünk  ilyen  elvekkel,  és  –  ahogy  Lee  Strobel  állítja  –  érzelmi  alapon,  haragból, félelemből,  elfogódottságból  stb.  döntünk,  vagy  pedig  vannak  elveink,  de  nem  szilárdak,  nem  alkalmazzuk következetesen  és  pillanatnyi  érdekünknek  megfelelően  cserélgetjük  őket.  Ha  „nem  kötnek  gúzsba”  a  szilárd alapelvek,  szabadabban  hódolhatunk  kedvenc  sportunknak,  a  relatívizálásnak:  „Minden  attól  függ,  hogyan nézzük…” A relatívizálás súlyos erkölcsi következményeit a jelen kor társadalmai drágán megfizetik.

De melyek legyenek ezek a szilárd alapelvek? A keresztényeknek, akik a teljes Bibliát, mind az Ó-, mind az Újszövetséget Isten szavának tekintik, szilárd pontként kezelendő alapelveik is a Bibliából kell származzanak. Strobel a 119. Zsoltár 9. versét idézi: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” Mivel  elsődleges  célunk  Isten  dicsőségének  visszatükrözése,  etikai  döntésünk  vezérlő  elvei  is  Isten
tulajdonságain kell alapuljanak.

Három ilyen alapelvet szeretnék feltétlenül kiemelni:  
Igazságosság.  Az  érzelmi  döntésekkel  szemben  minden  erőnkkel  igyekeznünk  kell  arra,  hogy  emberi döntésünk  igazságos  legyen.  Jézus mondja:  „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (János  evangéliuma  7:24).  Az  igazságtalan  döntés  nem  lehet  Istentől  való,  nem  tükrözheti  az  Ő  dicsőségét. Fontos látnunk azonban, hogy a középpontban az isteni igazságról van szó. Remélem, sok olvasó velem együtt beleremeg  abba  a  gondolatba,  hogy  mi  lenne,  ha  Isten  emberi  módon  lenne  igazságos,  és  az  általunk elkövetett vétkek terhét az elkövetőnek (nekünk) kellene elhordoznunk…  
Méltányosság. (bibliai  kifejezéssel:  irgalom).  Láttuk  a  korábbi  részben,  hogy  az  igazságosságot  is  lehet bálványozni, és döntésünk ilyenkor átcsap törvénykezésbe. Nem lehetünk kizárólag igazságosak, mert ekkor nem  tükrözzük  Isten  másik  csodálatos  tulajdonságát,  az  Ő  kegyelmét.  Szükségünk  van  példára?  Miért  nem pillantunk rá a tökéletesre, Jézus Krisztusra? Irgalom nélkül a vele megfeszített lator soha nem juthatott volna a paradicsomba, és az elé hozott házasságtörő asszonyt azonnal kivégezték volna.  
Szeretet. Etikai döntésünknek szeretetben kell megszületnie. Talán ezt az elvet a legnehezebb betartani, részben  mivel  tökéletes  bolondságnak  tűnik  a  világ  szemében.  De  azért  is,  mert  bizonyos  embereket egyszerűen nagyon nehezen tudunk szeretni. Pedig Isten szerinti etikus döntés (sem) létezik szeretet nélkül. Pál  egyértelműen  fogalmaz  a  keretről:  „Mindezek  fölé  pedig  öltsétek  fel  a  szeretetet,  mert  az  tökéletesen
összefog mindent” (Kolosséiakhoz írt levél 3:14).  
Hadd foglalja  össze  a  bibliai  alapelvek  fontosságát  az  etikus  döntéshozásban  a  következő  gyönyörű ószövetségi  vers,  Isten  szavai:  „Ezt  mondja  a  Seregek  URa:  Igazságos  ítéletet  hozzatok,  szeretettel  és irgalmasan bánjatok egymással!” (Zakariás könyve 7:9)

Forrás: Monday Manna  (A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete)

Létrehozva 2013. szeptember 16.