Nagyon sok konzervatív, köztük sok életpárti is, csak az IVF [mesterséges megtermékenyítés ellenzésének következményeire összpontosít. Ehelyett inkább az elvesztett életekre kell koncentrálnunk.

Mi, életpártiak végül beleestünk ebbe a nagy szakadékba, amely mindig is a szemünk előtt volt.

Az Alabamai Legfelső Bíróság nyilvánvaló bírósági döntése, miszerint a lefagyasztott embriók valójában gyermekek, és véletlen haláluk jogalapot ad egy jogtalan halálesetre irányuló per folytatására, rávilágít erre a Grand Canyonra mindazok között, akik az abortusz megállításáért küzdenek, de nem éppen minden életet védenek a fogantatás pillanatától kezdve.

Megdöbbentő, de ez várható volt.

Az elején kell leszögezni, hogy minden in vitro megtermékenyítéssel fogant gyermek teljes ember, és eképpen fogadjuk őket: Isten gyermekeként. Akár azt akarja valaki magának tulajdonítani, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtették, akár nem, ez egy olyan elnevezés, amely megmagyarázza, hogy végtelen értékkel bír. Nemcsak a tápláléklánc csúcsán állsz, hanem az anyagi világegyetem tetején is, szabad akarattal rendelkező értelemben.

Nos, ez a szabad akarat az, ami az IVF által gyermeket teremtett.

A tudósok és a szülők meghozták azt a döntést, hogy a tudás fájáról vesznek, és a természetes eszközökön, a férj és feleség közötti házastársi kapcsolaton kívül indítanak életet.

A szülők és azok, akik részt vesznek az emberi petesejtek és spermiumok nagy fizikai és érzelmi kockázatot jelentő bevitelének gyakorlatában, nem biztos, hogy tudják, mit is tesznek valójában anyagi, szellemi vagy pszichológiai szinten. Nagyon valószínű, hogy kizárólag a végcélra koncentrálnak: egy gyermek megszületésére.

Itt a bökkenő, amit Shakespeare sem tudott volna jobban megírni:

Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. (Hamlet, 3. felv. 1. szín)

A bökkenő: a megszületett gyermek teljes értékű testvéreket hagy maga után – igen, testvéreket, akik fagyott állapotban „alszanak”. Vajon álmodnak? Vagy idővel meghalnak? Vagy évek múlva születnek meg? Vagy kísérleteznek rajtuk?

Ez visszadöbbent bennünket.

Ez a szünet leginkább azoknál figyelhető meg, akik azt mondják, hogy az élet a fogantatással kezdődik, ahogy azt a tudomány is bizonyítja az emberi petesejtek megtermékenyítésével és beültetésével, jól tudva, hogy ezek a megfogant gyermekek csecsemők, akiknek mindaddig az anya méhéből kell táplálkozniuk, amíg nem elég erősek ahhoz, hogy szájon át táplálkozzanak. Egészen elképesztő és csodálatosan teremtett, tudjuk – ahogy a zsoltáros énekelte évezredekkel ezelőtt.

Milyen érdekes látni, hogy a tudomány és a vallás meglehetősen közel áll egymáshoz ebben a kérdésben, legalábbis annak a folyamatnak a művészetében és szépségében, amely az emberi életet a fizikai világba hozza. A vallás hozzáteszi – de itt is van egy másik szakadék a hívők és a hitetlenek között -, hogy egy bizonyos ponton az emberi lélek belép a fizikai testbe.

Új emberi életünk van, és ilyen életet „sikeresen csinálunk” Louise Brown 1977-ben történt fogantatása és 1978. július 25-i születése óta.

Azóta megszámlálhatatlanul sok millió gyermek fogant meg. A legtöbb ilyen fogantatást félredobták, azaz célirányosan gyilkoltak. A megfogant gyermekek következő legnagyobb csoportját lefagyasztották, ahogy a tudósok mondják, kriogenikusan tartósították, hogy ismét Shakespeare-hez méltó sorsra várjanak: „Sors, akarat oly ellensarki vég, Hogy terveink legtöbbször füstbe mennek; Miénk a szándok, nem sükere ennek.” (Hamlet, 3. felv. 2. szín).

A hibernáltakat kísérletekre használhatják fel, vagy később beültethetik, vagy kidobják, ha véletlenül nem olvadnak fel, és nem halnak „természetes” halált.

Mit akarunk? Még több élő csecsemőt, a még több megtermékenyített és elpusztított csecsemő rovására?

Amint az Alabamai Legfelső Bíróság előtt zajló perben kifejtették, egy baleset következtében több pár megfogant gyermeke is elpusztult, és ezek a szülők kártérítést kértek. Bár az ügy alperese, a Reproduktív Orvosi Központ (The Center for Reproductive Medicine) azt akarta elérni, hogy az ügyet ejtsék -mint a legtöbb gyermeket, akiknek a fogantatásában segítenek-, az állam legfelső bírósága elolvasta a törvényt, és azt mondta, hogy a szülőknek joguk van kártérítésre ezen gyermekekért, mivel a törvény nem tesz kivételt a gyermekek fogantatásának módja alól. Ők, mint tudjuk, mégiscsak gyermekek, valójában születés előtti csecsemők, akik nem kevésbé emberek, mint a méhen belüli vagy a méhen kívüli csecsemők. Alabama Legfelső Bírósága kifejtette, hogy baleset volt, amely több házaspár megfogant gyermekét összetörte, és ezek a szülők kártérítést kértek. 

Akkor miért vannak dilemmában azok, akik a fogantatás pillanatától kezdve igyekeznek óvni és védeni az életet?

Itt több csoportról van szó. Először is vannak azok, akik életpártiak, és nem látnak erkölcstelenséget vagy következetlenséget abban, hogy a méhen kívül fogant gyermekek a méhen kívül szülessenek meg. Ők ezt a meddőség leküzdése egyik módjának tekintik, bár drága és kockázatos módszernek. Talán a testvérek elvesztését egy új élet csodája szomorú mellékhatásának tekintik. Egyesek szerint minden egyes megfogant gyermek miatt hét másik nem jön a világra. Ez egy óvatos szám.

Egy másik csoport a politikai hullámzást veszi figyelembe. Sok amerikai veszi igénybe az IVF-et, és becslések szerint 8 millió baba született az Egyesült Államokban ezzel az asszisztált reprodukciós technológiával. A lakosság általában kevéssé érti, hogy milyen óriási és komoly fizikai, pszichológiai, érzelmi és spirituális következményekkel jár a folyamat és minden egyes IVF-aktus kimenetele.

A relativizmus világában a cél sokkal fontosabb, mint az eszköz. Ezek az eszközök általában nem látszanak ki a víz alól – láthatatlanok és kimondatlanok. A politikusok és tanácsadóik úgy tekintenek erre, mint egy egyszerű, az árral való együtt haladásra, egy igen-vagy-nem szavazásra. Ez egy erős áramlat, amivel szembe kell menni, és sok magyarázatot igényel, és a legtöbb embernek nincs ideje belemerülni egy ilyen vitába.

Elvégre megbánthatsz valakit, akit nem is ismersz. „Hogyan fogantál?”

Most jönnek a pragmatikusok. A szellem kiszabadult a palackból. Ez már 45 éve tart. Mintegy 10-12 millió ember született IVF segítségével világszerte, és még ha van is esetleg egymillió lefagyasztott és talán 100 millió elpusztított baba, ezt most senki sem fogja megállítani. Csak szabályozzunk. Csökkentsük a veszteségeinket. Korlátozzuk a petri csészében fogant babák számát, helyezzük mindet az anyaméhbe, és ne legyen maradék.

A pragmatikusok Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás alapján érvelnek amellett, hogy a törvények nem állíthatnak meg minden rosszat, és nem kényszeríthetnek ki minden erényt. Bizonyos cselekedetek – e gondolatmenet mentén – ellentétesek lehetnek a természeti törvénnyel, de annyiban tolerálhatók, amennyiben korlátozhatók, nehogy rosszabb rossz következzen be. Ennek egyik példája, hogy kevesebb embrió fogantatását engedélyezik és az összeset beültetik az anyába azonnal, vagy röviddel az engedélyezés után.

Mindez egy olyan szolipszista [vö. „csak én magam vagyok”] hozzáállással bír, amelynek középpontjában még mindig az a vágy áll, hogy bármi áron „az én gyermekem” szülessen meg; mintha ez az Isten adta kiváltság valójában Isten adta jog lenne, függetlenül attól, hogy hány életet veszíthetünk el vagy érintünk.

A fenti csoportokban senki sem vitatkozik az IVF leállításáról.

Adjunk igazat annak, hogy a családok, sőt az IVF-et végzők is azt tették, amit helyesnek gondoltak. Évtizedek óta járjuk ezt az utat, emberek milliói érintettek benne, és gyermekek nőttek fel az eredményeknek köszönhetően.

De az Alabamai Legfelső Bíróság megmutatta, hogy itt van ez a szakadék, és használjuk ki ezt az időt arra, hogy átértékeljük és megfontoljuk, hogy nem tudjuk visszacsinálni, amit tettünk, vagy nem tudjuk nem ismertté tenni, amit tudunk, de talán tehetnénk egy lépést hátrafelé és gondolkodhatnánk: tényleg akarjuk-e folytatni ezt?

Emellett a gyermekvállaláshoz sok más út is vezet, amely természetes, erkölcsös, kevésbé költséges, és nem jár az IVF magas orvosi és pszichológiai kockázataival. Ezek az utak kevésbé ismertek, tudományosan megalapozottak, és mégis elítéli őket az a nagyobb, jövedelmezőbb iparág, amely az asszisztált reprodukciós technológia babacsináló gépeiből keletkezett.

A természetes utódnemzési technológia, közismertebb nevén NaPro technológia, gyógyszereket és sebészeti technikákat alkalmaz, hogy leküzdje a gyermek fogantatására való bizonyos nehézségeket, vagy hogy természetes úton segítse a szervezetet a fogantatás elérésében. Az orvosok több mint 30 éves tudományos kutatással rendelkeznek, amely jobban átlátja a termékenységi ciklust, mint bármelyik IVF klinika.

A NaPro eredményei a kisebb orvosközpontok, melyek ezeket a kezeléseket és technikákat kiterjesztik a férfiak és nők támogatására, mivel a meddőség nem kizárólag a nők terhe.

A Gianna Center for Women’s Health & Fertility [Gianna Központ a női egészségért és termékenységért] egy ilyen intézmény New Yorkban. A központ „sikeresen alkalmazott természetes megközelítést kínál a meddőséggel küzdő nők és párok megsegítésére”.

Más tudományos tanulmányok is bizonyítják a gyógynövény alapú gyógyszerek hatékonyságát a várandósság elérésében, ha nyilvánvaló meddőségi probléma áll fenn.

Mindezek a fenti módszerek nem nyújtanak elég nagy anyagi ösztönzést az egészségügyi személyzet számára, és a nagyobb orvosi közösség elkerüli őket.

Sajnos, itt veszíti el a kapitalizmus az erkölcsi alapját. A nagyobb profit nem tesz valamit helyesebbé vagy kevésbé helytelenné.

Csak azért, mert képesek vagyunk olyan bombákat és vírusokat építeni, amelyek megtizedelhetik a világot, még nem jelenti azt, hogy ezt továbbra is csinálnunk kellene.

És mégis folytatjuk a nagyobb bombák gyártását és a funkcióbővítő kutatást.

Ha az életpártiak nem tudnak összefogni abban, hogy mikor kell életet menteni a fogantatáskor, akkor hogyan várhatjuk el a szélesebb, relativista, ellentmondásos amerikai közösségtől, hogy jobb következtetésre jusson?

A szabad akarat lehetővé teszi a választást a jobb vagy a rosszabb mellett. Vajon Ágoston és Aquinói Tamás egyetértene a folytatással, de a költségek korlátozásával?

Szerintem igen,

Hogy akaratunk és sorsunk olyan ellentétes irányt vesz…
Mert a halál álmában milyen álmok jönnek…
A többi csend.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. május 1.