Lelkipásztori jegyzet

Kifejezetten sikknek és ügyes megoldásnak számított a régi rendszerű sorozott katonai szolgálat alatt a lógás. Ezzel az összefoglaló névvel ismertük a munka alóli kibújásnak, a láthatatlanná válásnak az összes válfaját. Beleértve a kisebb stikliket, a lapítást, a sunnyogást. Természetesen a laktanyában töltött idő minimalizálásával és a minden féle jogcímen kipréselhető illetmény és pótlék maximalizálásával.

A katonai szolgálat különböző időszakaszainak megvolt a maga jelszava, de egy végig közös volt: „Csak az idő meg ne álljon!”, valamint: „A lógás ideje is beleszámít a szolgálati időbe”. Ha pedig valakiben magasra csapott a harci kedv, és nagyon katonásdira vette a hangerőt, akkor azzal hűtöttük le: „Nem kell félni, béke van.” Sokan éltünk meg ilyen és ehhez hasonló helyzeteket. Kicsit szégyenlettük is, kicsit a betyáros büszkeség is betöltött. De megéltük, túléltük és szegényebbek lennék ezek nélkül a tapasztalatok nélkül. Itt állomásozott hazánkban negyed millió idegen katona. Ki gondolt volna a ’80-as években európai csatlakozásra, nyitott határokra, közös pénzre, szabadságjogokra? A féligazságokkal operáló rendszer embereiről megvolt a véleményünk. Baráti társaságban, fülbe súgva cseréltük ki a Szabad Európa Rádió híreit és gondoltuk tovább az elemzéseit. Mert európai, mert magasabb, tisztább, szabadabb.

Azóta nem a politikai filozófiánk változott meg. Átalakult ugyan az öreg kontinens földrajza, a gazdaság kapcsolati rendje, a munkaerő áramlása és sok minden egyéb is. Van, ami változatlan maradt: ez pedig az ember önzése, hatalomvágya és élvhajhászása. Sőt egyik-másik eleme mintha mélyült is volna. A gazdasági fölénnyel való visszaélés – a kizsákmányolás új neve. A jogtalan előnyszerzés – valójában a csalást takarja. Ezek mellé néhány idegen kifejezés is társult, mint a konvergencia, vagy a hiánycél. Ezekben az a „jó”, hogy minél többet használjuk, annál ködösebb a tartalmuk. A régi tartalmakat kell új és új köntösbe öltöztetni, hogy kellően piacképes legyen! A tisztázatlan fogalmak, a kesze-kusza gondolatok mögött mindig legyen gyanús csalárd hátsó szándék! A nyílt brutális erőszakot felváltotta a burkolt és rejtett nyomulás, amelyekben közös az az ember, aki bűnös. Aki kizsákmányol. Aki a maga zsebét tömi, aki hazudik, ha kell, ha nem – amennyiben az érdeke úgy diktálja. Aki az szabadság alapeszméjét a züllesztésre és a rombolásra használja. Aki számára csak jogok léteznek kötelezettségek nélkül. A valaha tiszta és nemes kontinensnyi gondolatokat az egyéni önzés és a harácsolás mossa szét. Hogyan bízhatunk meg olyan politikusokat ügyeink intézésére, akik az Európai Parlamenti ülésszak első brüsszeli vagy strassbourgi fél órája után – pénteken reggel – szaladnak jelenléti igazolásért, hogy a következő héten felvehessék a napidíjat? Arra a napra kiutalt napidíjat, ami nap folyamán egy perc munkát sem végeztek. De már indul a repülőgép haza. Hogyan és milyen erkölcsi alapon diktál egy ilyen emberekből álló grémium a szabad és független Magyarországnak költségvetési feltételeket, vagy a belső életvitelét meghatározó szabályokat?

A 2012 őszén lezajlott Püspöki Szinódus összefoglalójában úgy rajzolja meg az európai állapotokat, mint olyan humanista kultúrát, amely képes formába önteni az emberi méltóságot és a közjó építését. Ha valóban ez a célja, annak egy előfeltétele van: A mai embert el kell vezetni a Jézushoz és Őt úgy kell felmutatni, mint az élet alapját. Egyedül Ő képes legyőzni a sunnyogást, a csalás és a modern kor bűneit is.

A szerző esperes, c. prépost, a budapesti Szent Margit templom plébánosa.

Létrehozva 2013. január 25.