Az ördögűzés erőteljes szentség, amely képes megszabadítani az embereket, tárgyakat és helyeket a gonosz hatalmától

Az év elején került a mozikba A pápa ördögűzője című film, amely állítólag a Rómában hosszú ideig a vezető ördögűző tisztét betöltő Fr. Gabriele Amorth emlékiratai alapján készült. A film egy Fr. Amorth-idézettel kezdődik: „Amikor gúnyolódunk az ördögön, és azt mondjuk magunknak, hogy nem létezik, akkor a legboldogabb.” Valószínűleg ez az idézet az egyetlen dolog a Russell Crowe főszereplésével készült filmben, ami igaz Gabriele Amorth atyáról; minden mást félremagyaráznak vagy elferdítenek.

Pedig a téma lényeges, mert az erős démonikus cselekedetek egyre nagyobb teret hódítanak főként annak köszönhetően, hogy a társadalomban a bűnt nemcsak eltűrik, hanem még nyilvánosan is ünneplik. A film nem erről szól, de ez az alapja Fr. Gabriele Amorth szolgálatának. Meg kell jegyezni, hogy Fr. Amorth valójában nem a pápa, hanem Róma városának ördögűzője volt.

Az ördögűzés szentelmény, amiről nemrégiben egy könyvet írtam. Ebben egy terjedelmes fejezetet szentelek az ördögűzés témájának, és azt annak összefüggésébe helyezem, amit a teológusok „földöntúli valóságnak” neveznek. Ez azt jelenti, hogy

a démonok egy olyan rendben működnek, amely meghaladja a természetest, de kevesebb, mint természetfeletti. A latin praeter szó olyan birodalmat jelöl, amely túlmutat bármely emberi lény természetes lehetőségein. Más szóval, a démonok nem tudnak csodát tenni, de képesek olyan jelenségeket létrehozni, amelyek számunkra csodának tűnnek, mert meghaladják a természetes rend erejét. A Szentírásban számos utalás található erre.

P. Gabriele Amorth (+2016), aki szinte naponta végzett ördögűzéseket, azt gyanította, hogy a hit hiánya a gyökere annak a – még az egyházon belül is – keringő véleménynek, amely tagadja a démoni valóság földöntúli valóságát. Következésképpen ezt a valóban egyre fontosabb témát a világi médiára (és Hollywoodra) bízzák, míg az egyház más kérdésekre, például a klímaváltozásra és a bevándorlásra összpontosítja figyelmét. Ily módon – és ez tragikus – a film elején bemutatott idézet igaznak bizonyul.

Mindazonáltal az Egyháznak arzenálnyi eszköz áll rendelkezésére, hogy segítsen az embereken, hogy kiszabadítsa őket a bűn és a gonosz rabszolgaságából, üdvösséget és gyógyulást kínálva. A szentelményekkel együtt a szentségek olyan erőteljes eszközök, amelyek erejének felszabadításához hitre van szükség. Valójában a kísértések mellett, amelyek az ördög hétköznapi tevékenységének felelnek meg, léteznek – és egyre növekednek – az ördög rendkívüli tevékenységei is.

Az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége négy különböző kategóriát különböztet meg, amelyek az embereket sújthatják. A szabadulás első lépése azonban mindig a „kegyelmi állapotban”, azaz az Istennel való közösségben megélt élet. A szentségek rendszeres vétele, amelyre P. Gabriele Amorth különös hangsúlyt fektetett, segít abban, hogy a kegyelem állapotában éljünk.

A gonosz szellemek befolyása tehát négy különböző szinten nyilvánulhat meg. Az első szint a fertőzöttség (infestatio), amikor a démoni erők birtokba vesznek élettelen tárgyakat, például helyeket, házakat vagy állatokat. A rendkívüli ördögi cselekedetek második kategóriája a vegzálás (vexatio), ami egy személy elleni fizikai agresszióból áll. A harmadik kategóriát megszállottságnak (obsessio) nevezik; ez egy belső, pszichikai szintű gyötrelem. Ezt nehéz felfedezni, de nagyon gyakori. Végül van a birtoklás (possessio), amikor démoni szellemek földöntúli erejüket felhasználva despotikus hatalmat gyakorolnak az emberi test felett.

A szentelmények meghatározás szerint „szent jelek, amelyek hasonlóságot mutatnak a szentségekkel: olyan hatásokat jelölnek, különösen lelki jellegűeket, melyeket az Egyház közbenjárására érnek el.”

Ha a hívek megfelelően vannak felkészülve, jelentős kegyelmeket kaphatnak ezek által. A szentelmények nem puszta babonák vagy mágikus gyakorlatok, hanem a hit logikáját követik. „A hit a válaszunk egy olyan szóra, amely személyesen érint bennünket”, összekapcsolja a hívőt Istennel, hogy az isteni kegyelem kibontakoztathassa erejét; és Isten ereje erősebb, mint a gonosz minden ereje.

Amit felvázoltam, az szükséges ahhoz, hogy az ördögűzést és minden szentelményt alapvetően megértsünk. Az ördögűzés olyan erőteljes szentelmény, amely képes megszabadítani az embereket, tárgyakat és helyeket a gonosz hatalmától. Követik a páli elvet, amely kimondja: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,21). Amikor felvesszük a hit fegyverzetét, akkor, ahogy az Úr megígérte: „Semmi sem lehetetlen” (Mt 17,20).

Semmiképpen sem szabad azonban az Egyháznak és az egyházi igehirdetésnek ezeket a kérdéseket a szekuláris világra hagynia, ami nem a hit elveiben gyökerezik, hanem gyakran inkább az ezotériában, a mágiában és a horrorban, és ezáltal csak torz képet tud alkotni az ördögűzés valóságáról. Bátorítanunk kell mind a papságot, mind a hívő katolikusokat, hogy szerezzék be azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megértsék, hogyan lehet az ördögűzés és a szentelmény a hívő ember hasznára.

Nem szabad bedőlni az ördög hazugságának, hogy nem létezik, és a rendelkezésünkre álló eszközökkel kell küzdenünk ellene.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. november 9.