Kívánok mindenkinek…

„Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet” – szól az idén negyvenéves Piramis-sláger. Amikor elsőként hallottam ezt a számot, akkor nem gondoltam volna azt, hogy ez az igazi ünnep egyszer elszürkülhet, eltűnhet az életünkből.

Gyerekként nagy izgalommal vártam a karácsony eljövetelét, s ezt a várakozást sok minden külsőség is fokozta. Mint az előadás előtt a gong szava, úgy jelezték a bronz, ezüst és arany vasárnapok is a Kisjézus születésének ünnepét. Mára ez a várakozás eltűnt, elsikkadtak ezek a vasárnapok a tülekedős vásárlások lázában. Várakozás, lelki készülődés helyett viszont van Black Friday… Micsoda „fejlődés”, micsoda hamis jelképekkel!

Gyermekkoromban advent előrehaladtával egyre fényesebbek, nemesebbek lettek a napok, kiemelve az Istennek szentelt napot, a feltámadás napját, hisz Krisztus vasárnapra támadt fel. Most a fekete szín lett az „ünnepi” készülődés napjának színe, és Krisztus halálának napja – a péntek került a központba. Micsoda jelképek, melyek öntudatlanul is befolyásolnak, és pusztítják a karácsony ünnepét!

Hamis álmok ünnepei zúgnak minden csatornán: sültpulyka, Mikulás, és a Grincs nevű szörnyeteg. Minden zsong, kiabál, harsog, és ami legrosszabb, hogy mindezek nélkül már nem is tudjuk elképzelni a karácsonyunkat sem. Próbálunk ilyenkor jók lenni, mosolyogni, elviselni szeretteinket arra a néhány napra, megfelelni mindenkinek, és az asztalra tenni minden szépet és jót. Csak egy valaki nincs jelen Karácsony ünnepén, maga Jézus, akinek a születését kellene ünnepelnünk. Ő a legutolsó, ha egyáltalán felvetődik az „ünnep” idején. Az amerikai filmek dömpingjeiben meg sem említik, az üzletházak betlehemjeiben pedig élettelen dekorációvá vált.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. december 3.