Az elnyert megbocsátás sok jót eredményez, az adott megbocsátás szintén sok jót eredményez. A szeretetnek a megnyilvánulása ez, amit saját magunknak és másoknak adunk. A hit cselekedete és a reményé. Jeanne Larghero filozófus rámutat, hogy a megbocsátás felszabadító cselekedet.

Amikor megbocsátunk, azt mondjuk magunkban:

Ártott nekem, ez tény. Nem volt igaza, ez vitathatatlan. Megvoltak talán az okai, de ez nem indokolhatja tettét. Választhatom a bosszúállást, visszaadhatom neki a rosszat. Dönthetek úgy, hogy végérvényesen gonosz alaknak tartom, mert disznóságot cselekedett velem. De nem! Szakítok evvel a logikával. Te megsebeztél engem, de én nem láncolom hozzád a tettedet, mint a láncra vert rabhoz a vasgolyót. És magamat is megszabadítom a bosszúvágy vasgolyójától. Úgy tekintelek, mint olyan személyt, akinek vannak még tartalékai a szeretetből, amiket meg kell még osztania, én hiszek ebben. Egyfelől vagy te, másfelől van az, amit velem tettél, nem teszlek titeket ugyanabba a kategóriába. Megbocsátok neked.

A megbocsátás hitből eredő cselekedet: „Azt gondolom, hogy többet érsz annál, mint amit velem tettél, többet érsz a hibádnál”, és ez a remény cselekedete: „Számítok a megbocsátás gyümölcseire, kapcsolatunk újrafelvételére, az ebből származó örömre, a helyreállt békére.”

Teljes cikk

Létrehozva 2023. szeptember 25.