Barsi Balázs atya válasza saját honlapjáról.

“A katolikus liturgia a zsidó liturgia folytatása és beteljesítése, s mint ilyen szántszándékkal antieksztatikus. Az értelmünkön keresztül akar megszólítani, nem pedig az érzékeinkre vagy az érzelmeinkre akar hatni, mint az öngerjesztő, ájulásba döntő dionüszoszi kultusz. Persze egy szép oltárkép, egy díszes gregorián alleluja vagy a finom tömjénillat az érzékszerveinken keresztül is megragadja a hívő embert, de a keresztény liturgiától teljesen idegen a mesterséges felajzottság és az élményközpontúság.

Óriási ezért a papok felelőssége, akik a fiataloknak pódiumot és báltermet csinálnak a templomból, s ahelyett, hogy a forráshoz vezetnék a fiatalokat és feltárnák a szentmise misztériumának mélységeit, mindenféle pótcselekvésekkel lelki szórakoztatóipart űznek, Isten bora és kenyere helyett pedig mindenféle édességet, turmixokat és koktélokat kínálnak nekik. Ettől előbb-utóbb szükségképpen megcsömörlik a pap és a hívő nép egyaránt, vagy pedig a káplán atya kimerülve az ötletekből, melyekkel vasárnapról vasárnapra „feldobhatná” a híveket, úgy dönt, hogy neki nincs is papi hivatása, és szögre akasztja a reverendát.

Természetesen nagyon jó, ha a szentmise szép érzelmeket, jó gondolatokat, nemes elhatározásokat ébreszt bennünk, de a legfontosabb, hogy istengyermeki életünket táplálja, akkor is, ha ebből mit sem érzünk. Ez az istengyermekség ugyanis mindenestül felülmúlja az érzékelés világát. Lehet, hogy szétszórtak, fáradtak, idegesek vagyunk, s olykor talán unjuk is a szentmisét. Nem baj, viseljük el nagyvonalúan, és tartsunk ki hittel az Eucharisztia közösségében. Felajánláskor tegyünk mi is mindent oda az oltárra: érzéseinket, jó szándékainkat, örömeinket és gondjainkat, s kérjük a Szentlelket, hogy amit szükséges, azt elégessen; amit lehet, azt megtisztítson; s ami arra érdemes, azt átváltoztasson, átlényegítsen belőle.

A szentmise a keresztény imádság csúcspontja, és a mennyország kezdete itt a földön. A mennyben pedig már biztosan nem fogunk unatkozni!

Létrehozva 2012. március 3.