Energetizálással egy szebb jövőért
Amikor az ember már azt hinné, nincs lejjebb, még mindig van 1-2 lépcső lefelé. Ezt éreztem, amikor egy ismerősömtől emailben megkaptam az energiapálca ismertetőjét.
Amikor az ember már azt hinné, nincs lejjebb, még mindig van 1-2 lépcső lefelé. Ezt éreztem, amikor egy ismerősömtől emailben megkaptam az energiapálca ismertetőjét.
„Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Péld 25,11
A gyülekezeti épületek recepciósainak komoly hatalma van. Gondolj csak bele. Ha egy kedves nő fogad a hallban, a gyülekezeti tagok, a vendégek, a telefonálók mind töltekezhetnek kedvességéből, bölcsességéből, türelméből.
Az ülés folytatódott. A Főnök a vasvilla alakú asztaldíszével szép sorban rámutatott alvállalkozóira, és hangosan skandálta kedvenc kiszámolóját:
“Bátorság az, amikor valami olyat teszünk, ami mások szerint nem lehetséges…” Nicholas Vujicic neve és életének története futótűzként terjedt szét a világban, hiszen kevesen vannak, akik hasonlóan reménytelenül kezdték az életüket. A végtagok nélkül született, most harmincéves fiatalember mégis bebizonyította: mindig van értelme az életnek. Az ünnepelt motivációs tréner csak azért is boldog. Nick tavaly februárban megnősült és gyönyörű malajziai feleségével első gyermeküket várják.
Matej Peljhan szlovén fotográfus egy izomsorvadásban szenvedő kisfiún úgy segített, hogy elkészítette a fényképeket olyan tevékenységekről, amit a kisfiú különben
Sokakat foglalkoztatnak a 2011. évi népszámlálás vallási és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatai. A kereszténységet és különösen a katolikus egyházat rendszeresen bíráló publicisták szinte diadalmasan dörgölik a “keresztény-nemzeti kurzus” híveinek orra alá a kényük-kedvük szerint értelmezett adatokat.
Hímzésben és internetes letöltésben jártas, nyájas testvéreknek ajánljuk a Pápanyalóka blog egyik friss termését.
Magyarország utolsó hercegprímásának, a „fehér vértanúnak”, diktatúrák és forradalmak áldozata születésének 120 éves évfordulóját ünnepeljük 2012-ben.
„Éljetek…teljes alázatban, szelídségben, türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. … Bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4:2, 32)
Azt hittem, túl vagyok azon a sérelmen. Biztos voltam benne, hogy továbbléptem. De ahogy a hüvelykujjamat végighúzva a ragasztáson, felnyitottam a borítékot, amiben tízéves érettségi találkozóra hívtak, rádöbbentem: nem bocsátottam meg.