Ric Elias az első sorban ült az 1549-es járaton, a repülőn, amely a New York-i Hudson folyón végzett kényszerleszállást, 2009
Ezt a bejegyzést azért csináltam, mert a férjemről és a rólam készült fotó népszerű lett az interneten. El akarom mondani a kép mögötti történetet annak a sok ezer embernek, akit lelkesített ez az édes pillanatunk
„Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.” Zsolt 42,9
Hogy történhetett meg? Megakadályozhattam volna?
Egyik gyermekem olyan döntést hozott, amitől érzelmeim mélyrepülésbe fogtak, s egy újabb álmatlan éjszaka várt rám. A gondolataim nem akartak elnyugodni. Nappal tudtam Isten ígéretébe kapaszkodni, hogy Ő mindent jóra fordít. De ahogy leszálltak az árnyak, a bizalomért vívott küzdelemben egyre inkább alulmaradtam.
Szeretettel köszöntjük az egyéves fennállását ünneplő blogot és annak íróját – az összefoglaló is tanulságosra sikeredett. A szerk.
„Hosszú távú célom, hogy a világi információforrások közé kerülhessen egy katolikus hang is: a modern sajtóapostolok nagy kihívása, hogy kellően humoros, érdekes és emellett pedig egyáltalán ne bigott katolikus médiát kínáljanak az internetezők számára. A modern telekommunikációs evangelizáció véleményem szerint főleg a fiatal hívőkre és az igen lelkes neofitákra (új betérőkre) marad, akik egyházi segítség, sokszor még papi támogatás nélkül is kell, hogy dolgozzanak.
„Az én Uram, az ÚR, megtanított engem beszélni, hogy gyámolító igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Iz 50,4
Nem voltam boldog.
Küzdöttem a hittel, nem tudtam olyan lenni, amilyennek Isten elhívott engem. Nyersen reagáltam az akadályokra. Durván szóltam szeretteimhez. Ítélkező voltam másokkal szemben.
Nem minden szakrális zene megfelelő a liturgiához (vö. senki sem vesz részt az éneklésben)
„Tisztelettel ajánlom a National Geographic kitűnő dokumentumfilmjét a vatikáni hétköznapokról. Egy órában megismerhetjük a svájci gárdát, a Szent
A bikkfa nyelvezet kicsit zavaró, de akinek kell a pályázati támogatás, úgyis érti. A szerk.
Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása leszögezi: „…a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”
„De amit már elértünk, abban tartsunk ki.” Fil 3,16
Tavaly történt, mikor repülőn utaztam két barátnőmmel. Új könyvem, az Unglued (Ha elszakad a cérna) kiadásáról beszélgettünk átlagos hangerővel, mikor az előttünk ülő párnál elszakadt a cérna. Miattunk. Micsoda boldogság.
A férfi hátrafordult : „Hé, maguk, nem volnának szívesek halkabban beszélgetni?”
Az elmúlt években idehaza történt bestiális gyilkosságok után időről időre fölmerült a halálbüntetés visszaállításának kérdése. Ez jórészt politikai vitákban csúcsosodik ki, pedig alapvetően erkölcsi kérdés. Mit mond az Egyház a halálbüntetésről?
Legelőször szeretném leszögezni, hogy nem konkrét eset kapcsán és nem politikai jellegű vagy vitaindító ez az írás. Pusztán bemutatja a Katolikus Egyház, egyébként az elmúlt pár évtizedben kissé bonyolulttá formálódott véleményét a halálbüntetés kérdéskörében.