Nagy Heródes (vsz. Askelon, Kr. e. 73.-Jerikó, Kr. e. 4. ápr. 11. előtt): Júdea királya. – Nevében a ‘nagy’ eredetileg „idősebb”-et jelentett. Nem volt zsidó. Atyja az idumeus Antipater, anyja a nabateus Kufra v. Küprosz volt. Kr. e. 47: atyja tétette Galilea urává.Kr. e. 40-ben a szenátus megtette Júdea királyává. Sírjára Ehud Necer régész, a Héber Egyetem professzora bukkant rá, Heródes egykori palotája, a dombtetőre épült Heródium nevű erődítmény feltárása közben.

Heródes arab származású római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Úgy tett, mintha a zsidó érdekeket képviselné, közben személyes előnyökért a rómaiak sarujának a szíját nyalta. A zsidó vezetők sem voltak különbek, gazdagok voltak, sokkal nagyobb volt a kapzsiságuk, mint a hazaszeretetük és Isten szeretete.
De ma sincs másképp, él és virul Heródes szelleme, ismerős ugye: amikor választások vannak, akkor sokan fellépnek, azt hirdetve, hogy a keresztény értékeket képviselik, és a nép jogait, vasárnaponként több templomba elmennek és áldoznak, majd amikor választáskor hatalomhoz jutnak, az az első dolguk, hogy meggazdagodjanak ők, a csemetéik, a szeretőik, és a csatlósaik. Nagy feledékenység köde üli meg az agyukat, tisztelet a kivételnek. A világ bankárait és kormányait nincs is értelme emlegetni.

Társblogunk írása elolvasható itt.

Létrehozva 2013. december 30.