Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Mk 6,31

„Mézet kérek a teámba! Meg citromot! És kaphatom a dédi csészéjében? Lécci anya, nagyon fogok vigyázni rá…!” – kérlelt ötéves kislányom, egyik szokásos anya-lánya alkalmunkon.

Mikor mindkét öccse aludt, mi ketten szertartásosan együtt teáztunk délutánonként. Előszedtem két porcelán teáscsészét a gyűjteményemből, szürcsölgettük a herbateát és mesét olvastam a kislányomnak.

Ezen a bizonyos délutánon egy olyan csészét kért, ami része volt az örökségemnek, és anyáról leányra szállt nemzedékeken át a családunkban. Tudtam, hogy nagyon óvatosan fog bánni a fehér-rózsaszín porcelánnal, kis tenyerével majd körbeöleli, mégis volt valami, amiért meg kellett tagadnom a kérését. Igyekeztem &uac ute;gy magyarázni, hogy megértse.

„Édesem, tudom, hogy nagyon vigyáznál rá, de abba a csészébe nem önthetünk forró teát. Repedések vannak rajta, látod?”

Megmutattam neki a csésze füle körüli hajszálvékony pattogzásokat a festéken. Nem volt végighasadva, de ha forró víz érné, a repedés végigfuthatna a csészén, és leválhatna a fül (már jártam így…). Nem tehettünk semmit, hogy megóvjuk a csészét, csak védenünk kellett a forró víztől.

Ilyen az érzelmi életünk is. Az élet stressze, feszültségei, milliónyi kis hajszá ;lrepedést okoz rajta, és ha nem hagyunk időt a pihenésre, érzelmileg és spirituálisan törékennyé válunk. Csak hajtunk tovább nyaktörő sebességgel, és nagyon ritkán állunk meg egy kis frissítő pihenésre.

A Márk 6,31-ben arról olvasunk, hogy még Jézus is fontosnak tartotta a félrevonulást, a lassítást, a tevékenység szüneteltetését. A Biblia megőrzött egy ilyen jelenetet: „Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.”

Jézus hívta a tanítványait, vonuljanak el egy csendes helyre. Ahol megpihenhetnek. Ahol a magány és a nyugalom helyreállítja túlhajtott lelküket.

Sokunk számára a december egy állandó mókuskerék. Gyorsforgalmú életvitelünk nem kedvez az elcsendesedésnek, a félrevonulásnak. Észre sem vesszük, és a stressz szorításától hajszálrepedések keletkeznek érzelmi, lelki életünkön, amik bár alig látszanak, egy időn túl hozzájárulhatnak az összeroppanáshoz a tovább-tovább-tovább őrjítő ritmusa alatt.

Tudatosan kell pihenést keresnünk. Vonuljunk félre, csendesedjünk el. Keressünk egy csendes helyet, ahol ha csak egy órácskára is, de kettesben lehet ünk Megváltó Krisztusunkkal. Ha hallgatunk Jézusra, és félrevonulunk vele egy nyugodt helyre, be tudjuk foltozni a hajszálrepedéseket, meg tudjuk erősíteni lelkünket, hogy készen álljon a folytatásra. Néhány perc nyugalom Jézussal alkalmassá tesz az ünnepek alatt az Isten által ránk bízott feladatok elvégzésére.

Uram, add, hogy vágyjak rá, és tudatosan építsem be életembe az elcsendesedést Veled. Tudom, hogy Te mindig vársz rám. Keresni akarom arcodat, és valódi nyugalomra vágyom. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2013. december 29.