Nem tudom, hogy érzel, amikor meglátod a piacon a sok kivágott fenyőfát. Nem tudom, mit érzel, amikor belefaragod a végét egy tartóba, hogy el ne dőljön. Bennem mindig van egy szorongó sajnálat, egy ilyen érzés: be kár volt kivágni, és mégis milyen kedves, hogy itt lehet a szobánkban, szépségével, illatával.

De vajon eszünkbe jut-e a kivágott fáról az, akit ez a kivágott fa szimbolizál, jelent, az érettünk kitépett, életből kimetszett, keresztre vert Krisztus. Mert így szeret az Isten bennünket, fiait, gyermekeit, hogy a legdrágábbat adta. Nemcsak bölcsőbe adta, hanem halálra is adta. Valaki egyszer azt mondta, hogy ez megbotránkoztató szeretet. Valóban érthetetlen, szinte fölfoghatatlan, csak le lehet borulni előtte, mint J. S. Bach.

Amikor befejezte a Máté passiót, a kottájára borulva találta a felesége sírva, és csak ezt mondogatta: meghalt Jézus Krisztus, meghalt érettem is. Ennek átélése nélkül nincs karácsony. Ha ez kimarad belőle, csak hiányérzet maradhat utána

Létrehozva 2013. december 28.