Az anyai hiszti kivédése
„Legyetek alázatosak és szelídek; legyetek türelmesek, viseljétek el egymást szeretetben.” Eféz 4,2
„Legyetek alázatosak és szelídek; legyetek türelmesek, viseljétek el egymást szeretetben.” Eféz 4,2
„Ha tudni akarod az ország sorsos állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van.” (Pázmány Péter)
A cím a Heti Válasz egy tavalyi írásából származik. Amolyan „átlag ateista” cikk, mondanák sokan. A cikk alatti egyik kommentárt viszont elolvasni ajánlom.
„Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.” Zsolt 51,19
A napokban beszélgettem egy idős nénivel, akihez elsőpéntekenként járok áldoztatni, és ajánlottam neki, hogy a plébániánk hittanos gyermekei elmennének hozzá a lakására betlehemes műsort előadni, ha már ő nem tud eljönni a templomunkba. Visszautasította, mondván: „Gyermekem nincs, férjem meghalt. A rokonaim elvisznek vidékre, hogy ne legyek egyedül karácsonykor.”
Drága Szeretteink, Testvéreink, Barátaink!
Karácsony közeledtével szeretettel írjuk köszöntésünket ezzel az Igével:
„Amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” /Máté 2:1-2./
Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam:
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség: fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
(egy levelezőlistáról)
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Én nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem így. Hogy a gyermekem egy istállóban lássa meg a napvilágot? Eszembe nem jutott volna, hogy így történik. Egy barlangban, juhok és szamarak, széna és szalma közt? Úgy adjon életet a feleségem, hogy legfeljebb a csillagok hallják a vajúdás sikoltásait?
A következő levél egy gyógyszerésznőtől származik és szívesen küldöm tovább.
Isten még mielőtt az embert megteremtette volna, mindent biztosított részére! Elválasztotta a sós vizet az édestől, alkotta a szárazföldeket, ültetett kerteket, állatokat és halakat teremtett. Isten adott egy óriási nyomravezető segítséget, hogy az ennivalók hogyan segítenek a testrészeinken.Az alábbi felsorolás nagyon hatásos, ha nyersen fogy. Ez valóban Isten patikája.
A repedt vödör
Egy indiai vízhordó ember a vállára vetett rúd végeire akasztott két nagy vödörben hordta a vizet. Az egyik vödrön volt egy kis hasadás, a másik viszont tökéletes állapotban volt, s mindig tele érkezett meg a hosszú út végén a gazda házához, míg a másik edény a fele vizet elcsorgatta útközben. Így ment ez már két éve minden nap, a vízhordó ember mindig csak másfél vödör vizet vitt haza a gazdának.
A magyar kiadó a nagy keresletre tekintettel ismét megjelentette a nővér két könyvét. A kiadványok és még sok-sok könyv a