„Boldogok az igazi misszionárius evangélizátorok.”

A szerkesztő megjegyzése: Íme Luis Tagle bíboros teljes homíliája, amelyet Fulton J. Sheen boldoggá avatási szentmiséjén mondott 2026. szeptember 24-én. A szöveget hossza és érthetősége miatt szerkesztettük.

Kedves testvéreim, hálát adunk szerető Istenünknek – az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek –, aki hitünk családjaként összegyűjtött bennünket Fulton J. Sheen érsek boldoggá avatásának ünnepélyes alkalmára, aki Illinois fia, az Amerikai Egyesült Államok fia – sőt, a világ fia.

Átadom nektek XIV. Leó pápa atyai üdvözletét, aki örül honfitársa, illinoisi társa és püspöktársa boldoggá avatásának. Imádkozzunk a Szentatya franciaországi pásztori látogatásáért.

XIV. Leó pápa apostoli levele, amelyben kijelenti, hogy Fulton Sheen érseket ezentúl „boldognak” nevezhetjük, az érseket így jellemzi: „az evangélium fáradhatatlan hirdetője a modern kommunikációs eszközök segítségével, valamint a misszionáriusi buzgalom által vezérelt szorgalmas pásztor”.

Micsoda leírás! Számos erénye és szolgálata közül kettő kiemelkedik: az, hogy evangelizátor – az evangélium hirdetője –, és  hogy misszionárius pásztor. Nem meglepő, hogy a mai szentmise három liturgikus olvasmánya az evangelizációs küldetést emeli ki. Éppen azért, mert buzgó, kreatív evangelizátor és a misszió szószólója volt, nevezik Fulton Sheent boldognak, szerencsésnek vagy örömtelinek. Kérem, mosolyogjanak! Boldoggáavatási szertartáson vagyunk – beatus, boldog, szerencsés, örömteli.

De néhányan közülünk talán azt kérdezik maguktól: Mi a boldog, a szerencsés vagy az örömteli abban, hogy hirdetjük az evangéliumot és misszióra indulunk? Az egyház kezdeteitől napjainkig az evangelizátorok és misszionáriusok közül sokan elutasításban, sőt üldöztetésben is részesültek. Akkor miért nyilvánítják Fulton Sheent „boldognak”?

Ó, talán azért áldott, mert rádiós és televíziós híresség volt, milliók által követett neves író, és világutazó, amikor a Hit Terjesztésének Társaságának országos igazgatójaként szolgált. Tehát azért áldott, mert híres?

Milyen áldottságot oszt meg velünk Fulton Sheen érsek, a misszionárius-evangelizátor? Az áldottság számos aspektusa közül hadd összpontosítsak kettőre, amelyeket liturgikus olvasmányaink jelölnek meg, és amelyeket az áldott Fulton J. Sheen élete és küldetése is megerősít.

Először is: a misszionárius-evangelizátor valóban áldott, szerencsés és boldog, mert részesül a Jézussal való szentáldozás ajándékában. Ez az áldottság gyökere: a Jézussal való szentáldozás. Ahogyan az evangélium egyértelműen kijelenti, a Feltámadott Úr kiválasztja és elküldi barátait, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. Áldottak vagytok, mert maga az Úr lát titeket, választ ki és küld el benneteket. Ha magatokat választjátok, és oda mentek, ahová akartok, az nem misszió, és nem is boldogság.

Kedves papok, áldottak vagytok, amikor Jézus örömhírét hirdetitek minden embernek. Szent Pál a második olvasmányban azért áldott, mert nem önmagát hirdeti, hanem Jézus Krisztust, mint Urat. Ha a saját bölcsességeteket hirdetitek Jézusé helyett, az Szent Pál szerint Isten Igéjének hamisítása, és ez nem misszió; ez nem áldás.

Áldottak és gyönyörűek a lábaitok, amikor Isten üdvösségét és békéjét hirdetitek, az első olvasmányban szereplő Ézsaiás próféta szerint. Ha szárazföldön, vízen és levegőben utaztok, miközben pusztító szavakat hirdettek és erőszakos cselekedeteket követtek el, az nem misszió; az nem áldás.

Áldottak vagytok, amikor a Feltámadott Úr veletek együtt munkálkodik, és csodás jeleivel megerősíti az általatok hirdetett evangéliumot. Önellátónak és önmegerősítőnek lenni – azt mondani: „Gratulálok magamnak” – az rossz jel. Ez nem csodás jel. Ez nem misszió; ez nem áldás.

A misszionárius evangelizátort tehát Jézus ismeri és arra hívja, hogy megismerje Jézust és az Ő evangéliumát. Arra hívják, hogy alázatosan munkálkodjon Jézussal, és ennek során a misszionárius evangelizátor megismeri önmagát Jézusban. Boldogok vagytok, amikor Jézus lát titeket, ismer titeket, hív titeket, elküld titeket, és veletek együtt munkálkodik. Boldogok vagytok, amikor megismeritek valódi önmagatokat és küldetéseteket, mert Jézus ismer titeket, és ti ismeritek Jézust.

Boldogok az igazi misszionárius-evangelizátorok.

Egy audiencián XII. Pius pápa egyszer megkérdezte Sheen püspököt, hány megtérést tudhat magáénak, milyen „sikertörténetei” vannak. Hány megtérést tudhat magáénak? A püspök így válaszolt a pápának – idézem: „Igazából nem számoltam, hogy ne essek kísértésbe, hogy azt higgyem, azok az én érdemem.” Aztán hozzátette, hogy egyszerűen „portásnak” tekinti magát – „egy portásnak, aki néha képes az embereket Isten házának nyitott ajtajához vezetni. Portásként elértem némi sikert.”

Boldogok vagytok, Isten házának portásai!

Amikor egy barátja egyszer megkérdezte tőle, miért lett pap, így válaszolt: „Arra hívtak el, hogy elmeséljem ezt a történetet – az evangéliumot, Jézus történetét. Sosem fáradok bele, hogy elmeséljem. Sosem fáradok bele, hogy egyre jobban meséljem el. Szeretem a hivatásomat.”

Ó, áldott vagy te, Jézus történetmesélője, akivel az Ő Igéjében, az Eucharisztiában, a Szent Órában és az Ő Testében, az Egyházban találkoztunk, áldott Fulton J. Sheen.

Most rátérnék a második és egyben utolsó pontra. A misszionárius-evangelizátor áldottságának második aspektusa a következő: a misszionárius-evangelizátort az emberekkel és népekkel való közösség áldja meg, különösen a szegényekkel és a kiszolgáltatottakkal, és ez Jézus Krisztus nevében való szentáldozás.

Az evangéliumban a Feltámadott Úr elküldi tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek – nem egy elvont világnak vagy társadalomnak. Minden teremtménynek. Azokban, akik hisznek és megkeresztelkedtek, még az evangelizáló számára is megnyilvánulnak majd Isten Országának jelenlétére utaló csodálatos jelek. Ha az igehirdetést ürügyként használjuk arra, hogy elkerüljük a konkrét embereket és vakok legyünk Isten bennük végzett cselekedetei iránt, az nem misszió; az nem boldogság.

Boldogok vagytok, amikor – Szent Pálhoz hasonlóan – Jézusért a nép szolgájának tartjátok magatokat. Uralni másokat és éreztetni a saját fontosságodat nem misszió; nem áldás.

Boldogok vagytok, amikor agyagedénynek tekintitek magatokat, hogy az erő Istentől származzon, és ne tőletek, ahogyan Szent Pál mondja a második olvasmányban. Az evangéliumot olyan önelégültségből hirdetni, amely megakadályoz benneteket abban, hogy együttérezzetek mások megtörtségével, nem misszió; nem áldás.

Fulton Sheen érsek egy barátjának elmondta, hogy manapság vannak olyan papok, „akik úgy viselkednek, mintha névtelen embercsoportoknak adnák át a szentségeket, anélkül, hogy gondolnának az egyének személyes identitására”. Ezért ő azt részesítette előnyben, hogy megismerjünk minden egyes embert.

Nos, melyik embercsoport marad gyakran névtelenebb, figyelmen kívül hagyottabb és elfeledettebb, mint mások? A szegények.

Sheen püspök 1964. november 9-én, a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésén tartott beszédében kijelentette: „A legmélyebb alázattal kérem önöket, tiszteletreméltó atyák, hogy a szegénység fogalmát határozottan erősítsék meg ezen a zsinaton. Tegyék az ujjukat a 30. szélességi körre. Vezessék körbe a földgömbön. Mit találnak? Gyakorlatilag minden jólét a 30. szélességi kör felett található. A világ szegénységének nagy része pedig a 30. szélességi kör alatt található – vagyis Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. E zsinaton részt vevő püspökök többsége nélkülözésben vagy üldöztetésben él, és mindenféle népből és nemzetből érkeztek. Ahogy csak a sebesült Krisztus tudta megtéríteni a kételkedő Tamást, úgy csak a szegénység által megsebesített Egyház tudja megtéríteni a kételkedő világot.”

A jóságos püspök egy 1967-ben rögzített televíziós konferencián visszhangozta és kibővítette ezeket a gondolatokat, amely szinte lelkiismeret-vizsgálatként és életmód-elemzésként szolgált. És ő maga is felvette a kesztyűt: a különböző megbízatásaiért kapott javadalmazásait teljes egészében a szegényeknek adta, és ösztönözte az Egyesült Államokbeli Egyház missziós elkötelezettségét a világ szegény egyházai iránt. Sheen érsek számára a szegények gondozása nem ideológiai propaganda volt, hanem Krisztus követésének elengedhetetlen követelménye, az Egyház és a missziók összekapcsolódása, valamint a Szentlélek által ihletett megtérés.

Hadd zárjam egy történettel, amelyet Sheen érsek maga mesélt el a 1967-ben rögzített, „30. szélességi kör” című előadásában.

Elmesélte, hogyan látogatott el egy ugandai Buluba nevű helyre, ahol 500 leprás ember élt. Mindenkinek ajándékba hozott egy ezüstkeresztet. Az első ember, aki odalépett hozzá, már elvesztette az alkarját és a kezét a lepra miatt, de a felkarja csonkján egy rózsafüzér lógott. A férfi kinyújtotta a másik kezét, hogy átvegye a kereszt ajándékot.

Amikor Sheen püspök meglátta a kéz elfertőződött húsát, félelmében megborzongott és a keresztet a férfi kezének maradványára ejtette. De a püspök azonnal rájött, mennyire ellentmondott cselekedete az általa adott ajándéknak. A kereszt Jézusról beszélt, aki sebezhetővé vált, hogy új életet adjon a bűnösöknek, a betegeknek és a halottaknak. Jézus szolgálata során megérintette a leprás embereket. Miért ne tehette volna ő, Fulton Sheen érsek, ugyanezt?

Jézus sebezhetőségét magáévá téve Fulton Sheen megérintette és a kezébe vette a leprás, sebezhető emberek sérült testrészeit, magát is közéjük sorolva – az ötszázegyedik leprásként.

Azt mondta: Áldott az a földi edény, amely Jézusból merít erőt. Áldott az az evangelizátor, akit megtért, amikor a sebesült testvérekben meglátta és megérintette a Feltámadott Krisztus sebeit. Áldott az a misszionárius, aki mélyen behatol a szegények szívébe, hogy ott találkozzon Jézussal.

Áldott Fulton J. Sheen, imádkozz értünk!

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. szeptember 27.