Tihany. Sokak – köztük e sorok írója – szerint az ország szíve. De legalábbis a Balatoné. A Tihanyi-félsziget szellemi és látványbeli középpontja pedig az Apátság. Tihany látképe a mindenhonnan, földről, vízről, levegőből látható két templomtoronnyal valószínűleg fotók tízmillióin szerepelhet. De lehet vajon a turistahadak figyelmének középpontjában állva elmélyült munkát folytatni és elhíváson alapuló szerzetesi életet élni?
Pénteken a tihanyi apátsági templomban lépett fel a Fountain of Love, a Szeretet Szökőkútja nevű kórus és kamarazenekar. A keresztény és muszlim énekesekből álló zenekar karmesterük saját szerzeményű oratóriumát adta elő, ezen kívül pedig Magyarország és Jordánia nemzeti himnuszai is elhangzottak. A koncert előtt Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója a különböző vallású és bőrszínű emberek közösségének fontosságáról beszélt, amit szerinte a migrációs válság sem tesz zárójelbe.
Bizony lehet valaki magyar úgy, hogy nem keresztény; és európai úgy, hogy nem magyar – mondja a Mandinernek Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tihanyi perjel. Korzenszky szerint nem jó az oktatás túlzott központosítása, viszont tárgyi tudásra és memoriterekre szükség van. A tihanyi perjel úgy látja: baj, hogy nincsenek társadalmi elvárások, normák, nincs különbség jó és rossz között; a vallásos ember értékrendje pedig igenis közügy. Interjúnk.