Prágai Szent Ágnes, a béketeremtő lány az Árpád-házból

Békét teremteni az ellenségeskedés közepette

Nemrégiben felhívott egy volt munkatársam, akiről évek óta nem hallottam. Dühös szemrehányásokat tett egy általam másoknak írt e-mail miatt, amelyet továbbított neki valaki. Félreértette az e-mailben levő állításaimat, ami mindkettőnk részéről dühöt és frusztrációt okozott, amikor szembesített vele.

Bár úgy éreztem, hogy ennek a férfinak az érzelmi kitörése indokolatlan volt és nem helyénvaló, tudtam, hogy ugyanaz a hitünk. Ezért, mivel ő a testvérem volt Krisztusban, tisztáznom kellett a helyzetet, és törekednem kellett a konfliktus megoldására. Az a tény, hogy én nem tettem semmi rosszat, lényegtelen volt. Kifejtettem neki a helyzetet a magam részéről, elmagyarázva, hogy a társam hogyan értelmezte félre azt, amit az e-mailben állítottam. Miután megbeszéltük a félreértést, és bocsánatot kértünk egymástól, sikerült békésen elválni.

Ez az incidens egy darabig megmaradt a fejemben, mivel azon gondolkodtam, hogyan lehetett volna elkerülni a problémát, mielőtt az elkezdődött volna. Mivel mindannyian tökéletlen emberek vagyunk, elkerülhetetlenül előjönnek a nem szándékos konfliktusok, bármennyire is próbáljuk elkerülni őket. Később eszembe jutott a gyerekkorom, amikor a bátyám és én veszekedtünk, gyakran jelentéktelen dolgokon.

Arra is emlékeztem, hogy édesanyánk bölcsen ragaszkodott ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk és kezet rázzunk, hogy helyreállítsuk a kapcsolatunkat.

Ahogy tanulmányoztam a Bibliát és a 21. századi üzleti világra vonatkozó bölcsességét, felfedeztem, hogy az egyik központi témája a kapcsolatok: az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunk, a munkahelyünkön, az otthonunkban, vagy azokkal, akikkel nap nint nap találkozunk. Íme néhány alapelv a Szentírásból a konfliktusok kezelésével kapcsolatban:

A megbocsátás nem választható. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy személy megbántott minket, majd bocsánatot kér, akkor mi esetleg megadjuk azt. Vagy nem. De Jézus Krisztus nem ezt a mércét állította követői elé. Azt mondta: Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Máté evangéliuma 6, 15)

A vitákat gyorsan kell rendezni. Ha nem oldják meg azonnal, a konfliktusok elmérgesedhetnek és nagyobb problémává fokozódhatnak. Más szóval, a vakondtúrásból toronymagas hegy lesz. Lehet, hogy a problémákat nem lehet azonnal megoldani, de nem tesz jót, ha nem dolgozunk rajta, és nem keressük a mielőbbi megoldást. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal”. (Pál levele az efezusiakhoz 4, 26)

A büszkeségünk ne legyen akadálya a konfliktus megoldásának. Jó szabály, hogy a kapcsolat fontosabb, mint annak meghatározása, hogy kinek van igaza és kinek nincs. A büszkeség hatékony ellenszere a megbocsátáson és a megbékélésen való munkálkodáshoz szükséges alázat. „A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár.” (A példabeszédek könyve 18, 19)

Egy bölcs ember egyszer azt a megállapítást tette: „Nem tudjuk megakadályozni, hogy a madarak a fejünk fölött repüljenek, de megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban”.

Az üzleti életben a félreértések sérült érzéseket okozhatnak, de a megbocsátás felajánlására és keresésére való hajlandóság gyógyulást hozhat.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2024. május 9.