Tavasszal a mandulafák virágoztak és jó termést ígértek San Giovanni Rotondóban, néhány nappal később azonban hernyók érkeztek, és felfalták a virágokat.
A gazdák a mandulatermésből éltek egész éven át, így kétségbeesetten próbálták megállítani a hernyók pusztítását. Miután egyedül nem boldogultak, Pio atya segítségét kérték. Ő megnézte a fákat a zárda ablakából, és úgy döntött, hogy megáldja azokat. Ünnepi ruhába öltözött, és imádkozni kezdett.
Az ókori eseményekről olykor többféle hagyomány is él, datálásuk egyes esetekben bizonytalan. Az ábra forrása: serviamministries.com, Magyar Katolikus Lexikon, A szentek
Az állítólagos látnok az első jelenések előtt öt hónappal (sic!) nyitotta saját Facebook fiókját, ugyanezen a néven. Angol nyelvű videofelvétel.
János apostol által írt Jelenések könyve elég drasztikusan fogalmaz: „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”. (Jel 21,8).
Ma, amikor az örmény genocídium kezdetének 100 éves évfordulójára emlékezik a Világ, és emlékezünk mi is, felrémlenek bennünk mindazon szörnyűségek, amelyek a 20. században a Kárpát medencében és környékén történt.
Isten az Eucharisztiának két fontos szerepet szánt Egyházában. Azt akarta, hogy a lelki élet tápláléka legyen s szolgáljon áldozatul, mint legfelségesebb istentisztelet, aminőt csak teremtmény Teremtőjének bemutathat.
A jelen fejezetben az Eucharisztiáról mint lelkünk táplálékáról beszélünk. Mint ilyen foglal helyet a Krisztus Urunktól rendelt hét szentség között.
Sikerült elmagyarázni a nem vallásosaknak (és mi, keresztények megértettük), hogy miért fontos ez? Tettünk rá kísérleteket; jobbakat (például Mike Károlyé a mandineren), rosszabbakat. De meggyőző érvig – szerintem – nem jutottunk. A rossz kérdésfeltevés miatt. A vasárnap ugyanis nem a munkaszünetről szól – ezt fel kell vállalni, nem bújhatunk szocialista ízű frázisok (a „munkások védelme”) mögé. Négy pontba szedtem, hogy szerintem mit kell szem előtt tartanunk, ha erről akarunk beszélni.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Egyszer valaki megkérdezte tőlem: Te atya, figyelj: Mondd, mi az a „tematizálás” ? Tényleg, furcsa szó és máshol nemigen találkozhat vele az ember, már csak azért sem, mert én találtam ki. Lényege az, hogy keresünk egy témát a beszédhez, az elmélkedéshez. Persze a téma a lábunknál hever, mint a festőknél a festői téma, csak le kell érte hajolni. Nekem az a meggyőződésem, hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk, göngyölítsük tovább azt a gondolatot, ahol lezártuk. Mert egy gondolatnak nem lehet megtiltani, hogy itt most neked véged van.
A Lélek munkája az Irgalmas Samaritánus közösségben
Közösségünk 2011 decemberében alakult a 2011-ben Szentlélek szemináriumot végzett hívekből. Alkalmainkon eleinte elsősorban az Ige közös megismerését, személyessé tételét, az egymás iránt végzett közbenjáró szolgálatot, és a közös imát/dicsőítést helyeztük előtérbe. Idővel mindannyiunkban gyökeret vert a közös szolgálat szükségének gondolata. Imában hordoztuk ezt a célt hónapokon keresztül, kérve az Urat, hogy mutassa meg, milyen közösségi szolgálatot szeretne ránk bízni.
„Ekkor így szólt tanítványaihoz: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.’”(Mt 9,37-38)
Fájdalmas kintről nézni befelé. Hányszor néztem én is azokat, akik „benn” voltak, remélve, hogy észrevesz valaki, és engem is behív.
Máig emlékszem, milyen érzés volt hetedikben mindig a szélről nézni, ahogy a jó futók kidobóst játszottak. Mire én a pályához értem, már egyik csapatban sem volt hely.
Nap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat „a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság.” Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: „A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége.”
Jóllehet az evangéliumokban s az Egyház hagyományában foglalt igazságok csodák támogatására nem szorulnak, mégis Isten időről-időre művel ilyeneket, hogy ezekkel, mint karizmákkal az igaz vallást megjelölje, kitüntesse s az egyesekben meg-megfogyatkozó hitet újraélessze, támogassa, talpraállítsa. Olykor előtte kedves művek, áhítatgyakorlatok előmozdítására használja Isten a csodákat. Nem ritkán azonban az isteni irgalomnak, könyörületnek van főszerepe abban, hogy Isten ily rendkívüli eszközökhöz nyúljon, főleg ha nagy, hősies bizalom szinte provokálja az ő közbelépését. A történelmi hitelességű csodák tekintélyes része épen az Oltáriszentségben való hitet támogatja. Nem fog ártani, ha egyik-másikat felemlítjük, főleg olyanokat, melyek emléke szinte megöröködött, vagy amelyek napjainkban, majdnem szemünk láttára mentek végbe s így nagyobb hatással vannak reánk.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádságban éljétek meg hivatásotokat. Ma, mint eddig még soha, a Sátán a gyűlölet és a békétlenség ragályos szelével szeretné az embert és lelkét megfojtani. Sok szív öröm nélküli, mert nincs benne sem Isten, sem imádság. A gyűlölet és a háború napról napra növekszik.