Legtöbbünknek már lehetett olyan szerencséje, hogy turistaként új városokat, sőt más országokat meglátogassunk. Nem tartom magam nagy utazónak, mint sokan, de volt szerencsém megtekinteni közel tucatnyi országot. Turistaként meglátogathatunk olyan helyeket, melyekről másoktól hallottunk vagy addig csak fényképeken láthattunk.
A homofóbiáról alkotott véleményéről kérdezte az olasz újságíró Constanza Miriano a német Gerhard Müller bíborost, a Hittani Kongregáció előző prefektusát.
„Homofóbia egyszerűen nem létezik. Egyértelműen a mások gondolatai feletti totalitárius uralom kitalációja és eszköze. A homo-mozgalomból hiányoznak a tudományos érvek, ezért létrehozott egy olyan ideológiát, ami a saját valóságának megalkotásával akar uralkodni. Ez a marxista sablon, ami szerint nem a valóság hozza létre a gondolkodást, hanem a gondolkodás hozza létre a saját valóságát.
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni —
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben — ?
Mi gondom! — áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, madarak reggeli éne-kével, fölszálló füst ezüstfátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem… akinek keze betölt mindeneket az ő áldásával, akit köszönt a búzavirágok pihegése, a föld párája, a pity-palattyok verése.
A munka az, amit csinálunk, de valóban azok vagyunk, amit csinálunk? Általános az a tendencia, hogy az identitásunkat és értékünket a hivatásainkból nyerjük. Gyakran amikor találkozunk valakivel az egyik első kérdésünk az, hogy (vagy tőlünk kérdezik meg) „Mivel foglalkozol? ” Ez számos esetben egy érvényes kérdés, de nem abban az esetben, ha arra használjuk, hogy meghatározzuk, hogy kik vagyunk – vagy hogyan viszonyulunk másokhoz. Túl könnyen összekeverhetjük a munkát az imádással.
Az egyik levelezőlistán valaki közreadta egy nagyon jónak tűnő kenyér elkészítési receptjét, az alábbi megjegyzéssel: „Korunk remeke: egy valószínűleg kiváló házi sütésű kenyérreceptet úgy „sütnek el”, hogy nyakon öntik Atlantisszal meg biorezozanciával.” Megjegyzem volt benne aura kilukadás meg hasonló is.
„Ahogy hazafelé autóztam a lelkigyakorlat utolsó napján, egészen meglepő dolgot vettem észre magamon: a házak karácsonyi kivilágításának láttán nem kezdett el összeszorulni a torkom a félelemtõl és nem éreztem az ilyenkor szokásos undort és utálatot. Az igazság az volt, hogy már sok éve kicsit sem örültem az ünnepeknek.
Azért volt ez, mert rossz keresztény voltam? Vagy az igazság ennél sokkal kézenfekvőbb dolog volt, az, hogy az anyósomat vártuk vendégségbe? Ez mindig ugyanolyan hatással volt rám. Minden Karácsonykor az anyósom rátelepedett a családomra és csak úgy ömlött belőle a vádaskodás, harag. Csípős megjegyzéseinek nyilai elől nem volt menekvés. Belőlem az õ sötétsége előhívta az én saját ünneprontóimat: elutasítottságot, bűntudatot, félelmet.
A megfigyelőközpont újonnan kiadott jelentése: Több mint 500 dokumentált ügy 2016-ban és 2017-ben (köztük Magyarországon).
Az intézet 2016-os és 2017-es jelentésében szereplő esetek keresztények mindennapi életében tapasztalható ellenségeskedések sorát képviselik: a vallásszabadság elnyomásától kezdve a szülői jogok, a szólásszabadság és a lelkiismeret szabadsága, a fizikai támadások, az egyházak és temetők vandalizmusáig.
Ó Uram Jézus Krisztus, aki minden embert megváltottál, és nem akarod, hogy egy lélek is elvesszen.
Hozzád nem esedezik senki reménytelenül irgalomért, minthogy magad mondottad: „Ha valamit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”
A kulturális háború elsősorban a szavak háborúja – nyerésre áll jelenleg a baloldal. Ennek következményeit mindenhol látni lehet: a politikában,
Földi életünk igazi története nem más, mint mélyen érintő találkozások és rátalálások sorozata. A legmélyebb emberi találkozások pedig belenyúlnak a transzcendens világba, vagyis Istenhez kapcsolnak bennünket. Ilyen mélységesen megjelölő, Istenhez vivő találkozásra ad alkalmat John Henry Newman bíborossal ez a jubileumi esztendő, születésének 200. évfordulója.
Kocsiban ülsz, hazafelé tartasz. A focimeccsre gondolsz, amit meg fogsz nézni, vagy a vacsorára, amit főzni szeretnél, mikor egyszerre olyan hang üti meg a füledet, amilyet még soha nem hallottál. Valahonnan fentről hallatszik, és betölt mindent. Trombita? Kórus? Trombitakórus? Nem tudod, de meg akarod tudni. Lehúzódsz az útról, kiszállsz a kocsiból, és felnézel.
Közben észreveszed, hogy nem csak téged hajt a kíváncsiság. Parkoló lett az út széle. Nyitott ajtajú kocsik, az emberek mind felfelé néznek. A zöldségestől kiszaladtak a vásárlók. Az út túloldalán lévő pályán leállt a junior focimeccs, szülők és játékosok mind az eget kémlelik.
„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” (Péld 31,28-29)
Küzdelmek, bukások, bűnök, árulások, fájdalmak, sebek, csalódások, összeomlás, vereség. Ez mind együtt jár az élettel, de a házasság erőt ad nemcsak az elviselésükhöz, hanem Isten kegyelméből ahhoz is, hogy megtanuljuk legyőzni őket. Mi is megéltük mindezt a házasságunkban, s most mégis erősebbek vagyunk, mint valaha.