Május elején ezeket a kérdéseket tettem fel nektek, és néhányan kedvesen válaszoltak is. Mivel nem emészthetetlen mennyiség jött be, és feltételezem, hogy kíváncsiak vagytok egymás válaszaira ezért névtelenül közzéteszem őket (némi kommentel). A beküldőknek külön köszönöm, és imádkozom hitetekért és küldetésetekért! 

1) Mi a teendője a plébánosnak egy elvált újraházasodott hívével kapcsolatban (aktív szexuális kapcsolatban), ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

2) Mi a teendője a plébánosnak egy nem házas, de barátjával/barátnőjével köztudottan együtt és aktív szexuális kapcsolatban élő hívével, mondjuk a gitáros együttes egy tagjával kapcsolatban, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

3) Mi a teendője a plébánosnak egy abortuszpárti politikus vagy egy abortuszokat végző nőgyógyász hívével kapcsolatban, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

4) Mi a teendője a plébánosnak egy protestáns kereszténnyel kapcsolatban, aki a templomába jár, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

5) Mi a teendője a plébánosnak egy olyan hívével kapcsolatban, aki nyíltan/akár büszkén is hirdeti, hogy nem hisz egyet az Egyház dogmái közül (pl. a búcsúk hatékonyságát), ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

1) Mindegyik esetben, tilos megáldoztatni, mégpedig azért, mert az áldozása szentségtörő lenne, amivel csak rontanánk helyzetén gyarapítva bűnlajstromát. Az irgalmasság gyakorlása jelen esetben a bűnösök megintése, vagyis tájékoztatni arról, miképp engesztelődhet ki Istennel (radikális szakítás a bűnnel, elszánja magát arra, hogy letér bűnös útjáról, meggyónja bűneit). Ezáltal szentségi életet élhet ( rendszeres gyónás, áldozás), és kell is éljen ha elhatározásához hű akar maradni, ha ebben kitart üdvözül, ha nem teszi meg és nem bánja meg bűneit (radikális szakítás elhatározása) elkárhozik. (Akármennyire is keményen hangzik, ez igaz, ez Jézus, és ezt többet kéne hallanunk, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a jézusi módszer (üdvösség és kárhozat: válassz!) jól hat az emberekre). A kárhozat felé vezető úton vezetni valakit nem irgalmasság hanem a legördögibb gonoszság. Aki így tesz az ördög barátja és harcostársa a lelkek romlására. 

2) Kedves Miklós! 

Mindenek előtt szeretném megköszönni a munkáját. Ez a honlap volt sokáig az egyetlen magyar nyelvű eligazodási pont az Egyház tragikus zűrzavarában! Adjon Isten Önnek rendíthetetlen hitet, erőt és bátorságot, ehhez a misszióhoz! (Köszönöm, imádkozzon értem!)

A pályázatra a válasz: 

Természetesen a plébános egyik esetben sem szolgáltathatja ki az Eucharisztiát . 

Szembesítenie kell őket az Egyház hiteles tanításával, segíteni nekik a növekedésben. és imádkoznia kell az üdvösségükért. Röviden: gyakorolnia kell az IRGALMASSÁGOT! 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Amen

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. július 6.