„A legjobb gondolkodást magányban végezzük.” Az elszigeteltség és a szorongás technológiai korában is érvényes Thomas Edison nézete a szellemi életről.
Dr. Barsi Balázs atya homiliája Szécsényből, 2023. okt. 29.
Akárki is vett részt a Ifjúsági Világtalálkozó tervezésében, úgy döntött, hogy nem a bölcseket utánozza, akik aranyat, tömjént és mirhát adnak az Úrnak, hanem a korinthusiakat, akik figyelmetlenül folytatták az „agapét”, nem érzékelve az Úr Testét és Vérét.
Gondolom, hogy a legtöbb katolikus, aki figyelemmel kíséri az egyházi híreket, mostanra már tisztában van azzal a számos szentségtöréssel és gyalázattal, ami a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón a szentostya tárolását és kiosztását jellemezte. Egy kis kutakodás megmutatja, hogy ezek a gonoszságok nem korlátozódtak erre a napra, hanem sok más világtalálkozót is sújtottak. Azok számára, akik esetleg nem látták a közösségi médiában vírusszerűen terjedő bejegyzéseket, röviden összefoglaljuk, mi is történt Portugáliában.
Néhány évvel ezelőtt egy kollégámnak óriási csalódásban volt része. Ösztönösen kísértést érzett, hogy haragudjon, becsapja az ajtókat maga körül, magába zárkózzon. Ehelyett, megsérült lélekkel bár, de feltette magának a kérdést: mit kér most tőlem a szeretet? A választ keresve rájött, hogy bár ösztönei éppen az ellenkező irányba vinnék el, a szeretet mégis azt kéri tőle, hogy hagyjon fel a keserűséggel és magába zárkózással, és nyissa meg a szívét, ahogy sosem tette még.
Mit kér most tőlem a szeretet? Ez az a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak minden alkalommal, amikor életkörülményeinket olyan megrázkódtatás éri (akár bántások következtében, akár megtiszteltetésből), hogy már nem akarunk nyitottan és szeretetteljesen reagálni, mert egész bensőnk bezárulásra, visszahúzódásra vágyik.
Bevezetés
Ma Magyarországon a közismert nagyegyházak mellett több mint 220 többé kevésbé ismert kisegyház, vallási közösség és világnézeti mozgalom működik. Szociológusok szerint ez utóbbi csoporthoz a lakosságnak kb. 1-2%-a kötődik valamilyen módon. E kisegyházakról, mozgalmakról, gyülekezetekről vagy egyesületekről legtöbbünk szinte semmit sem tud. Nem is nagyon törődünk velük egészen addig, amíg egyik hozzátartozónk kapcsolatba nem kerül valamelyikükkel.
Van módja annak, hogy segítség és ne akadály légy, ha békét és harmóniát szeretnél teremteni otthonodban.
Nincs olyan család, ahol ne lennének nézeteltérések. Még a Szent Családban Máriának és Józsefnek is bizonyára időnként nehézséget okozott egymás megértése. Annál inkább lehet nekünk, bűnösöknek. A család gyakran az a hely, ahol a legtöbb és legfájdalmasabb összeütközést tapasztaljuk. Miért van ez így? Mert
„Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13)
Az ötös lottó nyertesei sokszor hónapokig nem merik átvenni a pénzüket, mert félnek! Mit nyertek akkor azok, az álmatlan éjszakákon kívül? Ha viszont száz forinttal ki tudtunk segíteni egy rászorulót, olyan örömöt nyerhetünk, amit senki sem vehet el tőlünk.
Annyi mindenen keresztülvitt már az Isten és mi mégis itt vagyunk. Annyi csalódás és támadás ért már bennünket, de mégsem tudtak eltiporni bennünket. Mert az Isten sosem hagyott el bennünket. Hogyan is feledkezhetnék meg róla?
Nem tudom, önök hogyan vannak vele, de nekem nem a csokinyuszi és a piros tojás jut eszembe, amikor arra az önkéntes áldozatra gondolok, amit Jézus hozott meg értünk. Gondolkodtak már azon, hogy mindezt miért vállalta? A válasz szerintem egyszerű: tudta, mi Isten akarata, és azzal is tisztában volt, hogy az ő küldetése lesz legyőzni a halált. Tudták, hogy a Szentírás közel háromszáz próféciát tartalmaz Jézusról? A többezer évvel ezelőtti bibliai jövendölések pedig pontos leírást adtak mindarról, ami ott, akkor történt a Megváltóval, akinek a sírja végül üres maradt. Krisztus feltámadt.
„Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.” (Zsolt 118,8)
Azon a fázós Valentin-napon, évekkel ezelőtt, óvatosan felemeltem az ablaktörlőt, hogy kiszabadítsam a jeges, rózsaszín rózsaszálat. Főiskolás létem kezdetén volt, megálltam egy bódénál egy reggeli szendvicsre az előadások előtt. Izgatottan találgattam, kitől kaptam a meglepetést. A szívem is gyorsabban dobogott az örömtől.
Beindítottam a motort, hogy melegítse az autót, összedörzsöltem fázó kezeimet, majd felnyitottam a mellékelt kis kártyát. A rózsa anyukámtól jött. Szavai kedvesek, bátorítóak voltak. Miért éreztem mégis ürességet a szívemben?
Dr. Gál Péter atya homiliája (2022. január 22.)
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb.
Kék szeméből, melyet a kor homálya már megfakított, melegség sugárzott. Arca csupa ránc, de amikor elmosolyodott, a ráncai is vele mosolyogtak.
Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Ezzel együtt volt benne valami titkos szomorúság, de aki ismerte, tisztelte és szerette Pappyt.
A Katolikus Egyház Katekizmusából
1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót. Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.
„Erzsébet látta az ellentmondásokat a megvallott hit és a keresztény gyakorlat között” – mondta XVI Benedek. „Nem tudta elviselni a megalkuvást.”
Nemrégiben a szennyvíz lefolyóm úgy döntött, hogy megvalósítja az álmát, hogy gejzír legyen. Sajnos, ez nem túlzás, amit vízvezetékszerelőm azonnali „szent ég!” válasza is bizonyított, miután elküldtem neki egy videót a mosogatóm alatti csövekről, amint a legjobb Old Faithful-utánzatukat adják [a Yellowstone park híres gejzíre].