Szomjas vagyok
Most is siettem, mint mindig.
Majdnem ráléptem… Külső szirmai már fonnyadtak voltak, de még így is nagyon szép volt. Valaki elveszítette vagy eldobta…
Tovább akartam menni, de tekintete nem hagyott békén.
Hirtelen beszélni kezdett: „Tégy vízbe, kérlek, szomjas vagyok!“ Majd hozzáfűzte: „Ha ugyanis vízben vagyok, akkor élek, kivirágzom és gyönyörködtetem az emberek szívét. Ez ugyanis a hivatásom.“
Hazavittem, vázába tettem és dolgom után mentem… Szavai azonban nem hagytak nyugton…
Hirtelen rádöbbentem, hogy én is – mint minden ember – nagy szomjúságot hordozok magamban.
Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.
Létrehozva 2014. március 22.
