Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, Ferenc pápa doktrínáért felelős főembere egy május 2-án, Spanyolországban tartott előadásában leszögezte, hogy az Amoris Laetitia (AL) című apostoli buzdítás nem változtatja meg az Egyház eddigi tanítását és gyakorlatát az elvált újraházasodottakat és a szentségi fegyelmet illetően.

Az Amoris Laetitia félreérthetően megfogalmazott passzusai nyomán sokan (egyesek örvendezve, mások kétségbeesve) arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyház tanítása megváltozott a katekizmusban, vagy a Familiaris Consortioban (IIJP), vagy a Veritatis Splendorban (IIJP) foglaltakhoz képest.

A forradalmi változás lényege abban állt volna, hogy a tulajdonképpen házasságtörésben élő újraházasodottak (mert a hűség az eredeti házastársához köti őket továbbra is) érvényes gyónáshoz és Eucharisztiához járulhattak volna anélkül, hogy szétválnának, vagy minimum lemondanának a csak házasfelek között jogszerű testi kapcsolatról, abban az esetben ha ők maguk és papjuk (ha nem a plébánosuk, akkor akármelyik liberális pap…) tisztának ítélik meg a lelkiismeretüket. Ez a változás persze elképzelhetetlen, ugyanis a katolikus szexuáletika alaptételét veszi semmibe: vagyis, hogy a szex a házasságra tartozik, azon kívül pedig házasságtörésről beszélünk. Az újraházasodottak szentségi helyzetét II. János Pál így fogalmazza meg:

FC 84: A bűnbánat szentségében való kiengesztelődés – amely utat nyit az Eucharisztiához – csak azoknak engedhető meg, akik bánkódván amiatt, hogy megsértették Krisztus hűségének és Szövetségének jelét (a felbonthatatlan házasságot) őszintén késznek mutatkoznak arra, hogy a továbbiakban olyan életet élnek, amely már nem ellenkezik a házasság felbonthatatlanságával. Ez azonban valójában azt követeli, hogy valahányszor a férfi és a nő súlyos okok – pl. a gyermekek nevelése – miatt nem tehet eleget a szétválás követelményének, „vállalják magukra azt a kötelezettséget, hogy teljes megtartóztatásban élnek, azaz tartózkodnak az olyan cselekedetektől, amelyek csak a házastársakat illetik meg”.

Müller bíboros most, az Amoris Laetitia után, azt mondja, hogy mindez változatlan, és téves, kontextuson kívüli értelmezés eredménye lehet csupán bármilyen más következtetés. Hiszen az AL-ben “a pápa egyszer sem vonja kétségbe az elődei okfejtését” – mondta a Hittani Kongregáció prefektusa. “Ezek az okfejtések pedig nem a felek szubjektív bűnösségére alapoznak, hanem látható, objektív életállapotukra, amely ellentétben áll Krisztus tanításával”. Éppen ezért nem ismernek kivételt.

A bíboros kijelentette, hogy “lehetetlenség” megváltoztatni az Egyház eme világos tanítását. Majd arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy “Az Egyháznak nincs hatalma megváltoztatni az Isten törvényét”, sőt “sem a pápa sem egy zsinat nem teheti ezt meg”.

Létrehozva 2016. május 10.