A rendkívüli események Japánban 1973. június 12-én kezdődtek, amikor Ágnes Sasagawa nővér titokzatos sugárzást látott  kiáradni a tabernákulumból. Ugyanez történt mind a két rákövetkező napon.

1973. június 28-án kereszt alakú seb jelent meg Ágnes nővér balkeze tenyerén, mely erősen vérzett, és nagy fájdalmat okozott neki. Július 6-án Ágnes nővér egy hangot hallott a Boldogságos Szűz Mária szoborból, mely a kápolnában volt, ahol imádkozott. A méteres szobrot egyetlen darab Katsura fából faragták. Ugyanezen a napon néhány nővér észrevette, ahogy vér csepeg a szobor jobb kezéből. Négy alkalommal, ez a vércsepegés megismétlődött.

A seb a szobor kezén megmaradt egészen szeptember 29-ig, amikor eltűnt. Ugyanazon a napon, amikor a seb a szoborról eltűnt, a nővérek észrevették, hogy a szobor “verejtékezni” kezdett, különösen a homlok és a nyak tájékán. Augusztus 3-án Ágnes nővér kapott egy második üzenetet. Október 13-án pedig megkapta a végső, harmadik üzenetet.

Két évvel később, 1975. január 4-én a Boldogságos Szűz szobra sírni kezdett. A sírás időközönként tovább folytatódott az elkövetkező 6 év és nyolc hónap alatt, összesen 101 alkalommal.

Egyházi jóváhagyás státusza

Nyolc év vizsgálat után John Shojito Ito niigata-i püspök (Japán) „elismeri a Szent Szűz szoborral kapcsolatos misztikus események természetfölötti mivoltát” és „engedélyezi az egész egyházmegyében az Akitai Szent Anya tiszteletét, miközben várják, hogy a Szentszék közzé tegye végleges döntését az ügyben.”

Annak ellenére, hogy Ratzinger bíboros véglegesen jóváhagyást adott Akitára 1988-ban, továbbra sem áll rendelkezésre hivatalos egyházi dokumentum, mely ezt megerősítené. Egyes magánszemélyek, mint a Fülöp-szigetek korábbi szentszéki nagykövete, Mr. Howard Dee kijelentette, hogy személyes garanciákat kapott Ratzinger bíboros az akitai jelenések hitelességéről.

Mindenesetre, összhangban a jelenleg érvényes előírásokkal, mivel Ito püspök utódai nem álltak el a korábbi döntéstől, az akitai eseményekhez továbbra is szükséges az egyházi jóváhagyás.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2014. szeptember 5.