Megelőzni a kilépéseket, megerősíteni a hűséget

José Rodríguez Carballo érsek „Hivatásbeli törékenység: mennyiben felelősek a megszentelt élet intézményei?” címmel tartott előadást az Antonianumon. Ennek közöljük az első részét, mely a szerzetes élet elhagyásának okait vizsgálja, valamint a végkövetkeztetéseit.

„Az ideiglenesség kultúrájában lehetséges-e hűnek és állhatatosnak lenni a hivatásban?” – ez volt a témája az Antonianumon (Rómában) 2013. október 29-én tartott tanulmányi napnak. A konferencián részt vett João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa, valamint José Rodríguez Carballo érsek, a dikasztérium titkára, aki „Hivatásbeli törékenység: mennyiben felelősek a megszentelt élet intézményei?” címmel tartott előadást.

Régóta beszélnek a szerzetes életen belüli „válságról”, avagy a megszentelt élet „válságáról”. E diagnózis igazolására gyakran hivatkoznak arra, hogy nagyon magas a szerzetes életet elhagyók száma, ami pedig még súlyosabbá teszi sok szerzetes intézménynek a hivatások csökkenése miatt amúgy is aggasztó helyzetét, s ha ez így folytatódik, komoly veszély fenyegeti több intézmény fennmaradását is.

Nem kívánok most belemenni abba a vitába, hogy a „válság”, melyről itt szó van, pozitív-e vagy sem. Bizonyos azonban, hogy aggasztó jelenséggel állunk szembe, ha figyelembe vesszük a kilépők magas számát, és azt, hogy a kilépők többsége szerzetes életének viszonylag az elején jár, vagyis fiatal. Másfelől, mivel azt látjuk, hogy ez a negatív folyamat nem csökken, és halvány jele sem mutatkozik annak, hogy megállna, a kilépések minden bizonnyal a szerzetes életben és a megszentelt életben jelenlévő mélyebb válság tünetei, és megkérdőjelezik a szerzetes életet, legalábbis abban a konkrét formájában, amelyben élik azt.

Az írás elolvasható a Gratuitas portálon.

Létrehozva 2014. január 18.