“Egy nyomornegyedben tartott szentmise végén egy hatalmas fickó szólított meg, akinek vad tekintete némi félelmet kelthetett:
“-Jöjjön el velem a házamba! Szeretnék adni magának valamit!”

Nem tudtam eldönteni, hogy elfogadjam-e a meghívást vagy sem.De a kísérőm így szólt:
-Menjen csak vele! Ezek jó emberek!
Elmentem a házba amely egy félig szétesett kunyhó volt. Leültetett egy rozoga székre.Erről a helyről végignézhettem a naplementét. Az óriás csak ennyit mondott:
-Nézze, milyen gyönyörű!
Percekig hallgattunk. A nap végül eltűnt. Akkor a férfi újra megszólalt:
-Nem tudtam, hogyan köszönjem meg magának mindazt, amit értünk tett. Semmit sem tudok adni, de azt gondoltam, ezzel a naplementével örömet okozhatok magának. És valóban örült, igaz? Jó éjt! Majd kezet nyújtott.”

(forrás: napimanko.blogpspot.hu)

Létrehozva 2013. március 22.