Senkinek  sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért- nem mertem idézőjelbe tenni Krisztus szavait, ha betűtévesztés lenne, de a tartalomért felelek.

A 10 napja folyó magyar Golgota Nepálban, mostanra vált szakrálissá, amikor a szombati hírportálok leadták Kollár Lajos expedíció vezető pontos leírását a Himalájában történt tragikus események utolsó óráiról, a két meghalt magyar hegymászóval történt utolsó telefonbeszélgetések alapján.

Eddig főképpen az emberi erőfeszítés értelméről való pozitív polemizálás vagy a szánakozás ill. kritikák hangjai voltak hallhatók a tragédiával kapcsolatban. Barátaimmal eddig is abszolút csúcspontnak tartottuk, amit Erőss Zsolt és Kiss Péter tett.
Ők megpróbáltak utánajárni, hogy mi is az ember. Nem annak, hogy mit bír, hanem annak, hogy mi! Mindnyájunknál közelebb jutottak a válaszhoz. De a tegnap kiderült a tények teljesen más – nyugodtan mondhatjuk – előremutató fordulatot adtak a tragédiának. A katasztrófa orvostan alapvető törvénye, hogy katasztrofális kilátástalan helyzetekben azokkal a sérültekkel nem szabad foglalkozni, akik menthetetlenek, mert elveszik az emberi erőforrást azoktól, akik még menthetők.

És ez nemcsak a sérültekre, hanem magára a mentőkre is vonatkozik. Nem javasolt egy olyan mentésbe belemenni, aminek az eredménye reménytelen, de a mentő kockáztatja saját életét. Sokan nem ismerik ezt a fontos szabályt és azt hiszem sokan ezért  nem értik a hegymászókat, miért hagyják ott a már halálosan sérült vagy félig megfagyott, mozgásra képtelen még életjelenségeket mutató, de halálraítélt társaikat útközben súlyos vészhelyzet esetén. Ezért nem ritka a 8 ezres csúcsok környékén a sátra előtt ülő  vagy hóval jéggel betakart olvadáskor előtűnő fekvő holttest mely  4 vagy akár 10-20 éve fagyott meg, zuhant le. A még életre esélyeseknek szinte így kötelessége magát menteni és elkerülni saját végzetét, ha társa már reménytelen helyzetbe jutott. Morálisan logikus és humánus ez a döntés ugyanúgy, ahogy az „Életben maradtak”c. könyv és film hitelesen megmutatta a 70-es évekbeli Andokban történt sportcsapatot ért   repülőgép  katasztrófa túlélőinek drámáját, amikor kénytelenek voltak megenni a  már halott barátaik testét, hogy életben maradjanak a hónapon túli keresésük során.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. június 30.