Az Egyház iránymutatása ebben a kérdésben kiemeli Jézus jelenlétének valóságát az Eucharisztiában.

Előfordul, hogy a szentáldozás során a szentmisében a földre esik a szentostya, vagy véletlenül lecseppen az átváltoztatott bor: Jézus szent vére. Amikor ez megtörténik, a pap, a diakónus vagy a rendkívüli áldoztató felelőssége, hogy Jézus testét és vérét az őt megillető nagy tisztelettel kezeljék.

A Római Misekönyv Általános Rendelkezése szerint: „Ha a Szentostya leesnék, tisztelettel föl kell venni; ha a szent Vér ömlik ki, a helyét vízzel föl kell mosni, és a vizet a sekrestyében levő szakráriumba kell önteni.” (RMÁR, 280). A szakrárium egy speciális medence a szentély melletti helyiségben, a sekrestyében, amelynek lefolyója közvetlenül a földbe vezet. Így a természeti elemek méltó módon kerülnek vissza a földbe.

Ezt az eljárást egy régebbi, De Defectibus (A hibákról) című dokumentumból származó utasítás egy lépéssel továbbviszi, ahol ez áll: “Ha a megszentelt kenyér vagy annak bármely részecskéje a földre esik, tisztelettel fel kell venni, és a helyet, ahová esett, fel kell mosni és kissé meg kell kapargatni, a foltocskát vagy a kaparékot pedig a szakráriumba kell tenni”.

A leesett szentostya általában elfogyasztásra kerül, de néha a sekrestyében félreteszik egy tál vízbe, és ha eléggé feloldódott, a vizet a szakráriumba öntik.

Gyakran nincs lehetőség mindezt a szentmise alatt megtenni, ezért általában a pap egy fehér kendőt borít erre a helyre, hogy aztán a mise után megfelelően megtisztíthassák.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. augusztus 5.