A kiadók gyakran a következő nyilatkozatot teszik közzé könyveikben.

“Mivel a kánonjog korábbi 1399. és 2318. pontjait IV. Pál pápa eltörölte az AAS 58 (1966) által, az új jelenések, kinyilatkoztatások, próféciák, csodák, stb. publikálása és forgalmazása lehetővé vált, a hívek ezeket olvashatják az Egyház kifejezett engedélye nélkül, feltéve, hogy azok nem tartalmaznak semmi olyat, ami ellentétes a hittel és az erkölccsel. Ez azt jelenti, nincs szükség imprimatúrára.”

Míg egy könyvhöz lehet, hogy nem szükséges imprimatúra, nem igaz (és soha nem is volt igaz), hogy a nem jóváhagyott jelenésekről szóló könyveket terjeszteni lehet. 1995. október 23-án a Vatikán a Szentszék hivatalos lapjában (Acta Apostolicae Sedis) megerősítette, hogy a nem jóváhagyott jelenésekről szóló könyveket tilos forgalmazni. Abban az Egyház ezt írta:
„A VI. Pál által 1966. október 14-én jóváhagyott, és ugyanazon év november 15-én kihirdetett döntéssel kapcsolatban teljesen alaptalan néhány egyéni értelmezés, mely szerint az állítólagos jelenésekről szóló írásokat és üzeneteket szabadon lehet terjeszteni az Egyházban. Ez a döntés valójában a “Tiltott Könyvek Indexének eltörlésére” vonatkozott, és megállapította, hogy – miután a vonatkozó cenzúrát feloldották – az erkölcsi kötelezettség érvényben maradt, hogy nem lehet forgalmazni vagy olvasni azokat az írásokat, amelyek veszélyeztetik a hitet és az erkölcsöt.

Emlékeztetni kell arra azonban, hogy az állítólagos magánkinyilatkoztatások szövegére vonatkozóan a jelenlegi Kánonjogi Kódex C. 623 1. bekezdése hatályban marad: az Egyház pásztorainak joga van megkövetelni, hogy a keresztény hívők által közreadott írásokat, amely érintik a hitet és erkölcsöt, benyújtsák elbírálásra.’

Az állítólagos természetfeletti kinyilatkoztatások és az ezzel kapcsolatos írások elbírálása első fokon a megyéspüspök, egyedi esetekben a püspöki konferencia és a Hittani Kongregáció feladata.”

A következő magyarázat James J. Drummey Katolikus válaszok c. írásából származik (The Wanderer, 1998. július 30.).
A pápák írásait különböző formában teszik közzé: apostoli levelek, brévék, bullák, alkotmányok, rendeletek, dekretáliák gyűjteménye, enciklikák, stb. Ezek hatályba lépése az Acta Apostolicae Sedis-ben történő közzététel által történik, ami az Apostoli Szentszék hivatalos lapja. Mivel ezek az írások a Magisztérium vagy az Egyházi Tanítóhivatal hivatalos nyilatkozatai, a katolikusoknak nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket. Az Acta Apostolicae Sedis esetében a Vatikáni Zsinat kijelentette, hogy “az akarat és az elme vallásos engedelmességének egy külön utat kell mutatnia a római pápa hiteles tanítási fennhatósága irányába még akkor is, ha ő nem „ex katedra” [azaz tévedhetetlenül] beszél”.

Ezek a katolikus könyvesboltok, máriás központok és kiadók megsértik az egyházi törvényt, az Acta Apostolicae Sedis rendelkezései miatt, mivel olyan könyveket és kazettákat forgalmaznak, melyek Medjugorje mellett állnak, és visszautasítanak bármilyen ellentétes nézőpont megjelenését a boltokban.

Ami még ennél is nagyobb bűn, hogy visszautasítják a megfelelő imprimatúrával ellátott és jóváhagyott, Miasszonyunk magán kinyilatkoztatások árusítását a boltokban, mint például jelen szerzőnek a Damaszkuszi csoda című könyvét. Miért? Ez a szerző egyértelművé tette a könyvében, hogy nem jelentette volna meg a könyvet, ha a helyi püspök nem ismerte volna el magát a látnokot és az értelmezését a jelenés történetéről. Ebben az esetben a valódi, a Szűzanyáról szóló könyvet kellett elnyomni azért, hogy megvédjék a pénzüket és az ügyfélkört, ami a medjugorjei megtévesztés dollármilliói által jött létre.

Füzetek, szórólapok, brosúrák, filmek, vagy a könyvek nem használhatók olyan jelenés vagy csoda propagálására, amely bármilyen tilalom alatt áll. Ellentétben azzal, amit sokan állítanak, az 1399. és 2318.sz.  kánontörvények (CIC) visszavonása nem teszi lehetővé jelenések közzétételét, hacsak nincs intézkedés vagy döntés a helyi püspök által. A püspök által tett bármilyen intézkedést be kell tartani. Nem számít, hogy jó vagy rossz püspök, mint ahogy nem számít, hogy a látnok jó vagy rossz. Isten használni tudja a jót és a rosszat is.

A nem jóváhagyott jelenések és magán kinyilatkoztatások támogatói két téves következtetésre hivatkoznak korábbi pápák nyilatkozataiból, és mindkét esetben kiszakítják azokat az adott kontextusból. Ahogy a Vatikán egyértelművé tette az 1996. novemberi nyilatkozatban: “Teljesen alaptalanok az egyes magánszemélyek általi tett értelmezések a VI. Pál által jóváhagyott döntést illetően.”

Angol nyelvű forrás

Lásd még Lieber Mária Katalin: A tömegtájékoztatási eszközök a katolikus egyház törvénykönyveiben. (OKGyK rendezvény, 2012. december 11.)

Létrehozva 2023. november 18.