Egy olvasó kért meg, hogy mondjak véleményt arról a válaszról, amit egy brazil pap kapott nemrég a keresztség kiszolgáltathatóságára vonatkozó kérdéseire. Az volt a kérdés, hogy meg lehet-e keresztelni a nemi identitászavarral élő embereket, az azonos nemű párok kapcsolatából (feltehetően béranya igénybevételével) született gyermekeket, és vajon a nemi identitási zavarral élő, illetve a saját nemükhöz vonzódó emberek lehetnek-e keresztszülők.

A Vatikánból kapott válasz megerősítő volt, vagyis meg lehet keresztelni az ilyen személyeket, lehetnek keresztszülők, stb. Ezt néhányan (bizonyára csak a címsort vagy egy X-en közzétett posztot elolvasva) úgy értelmezték, hogy a katolikus egyház jóváhagyja az LMBTQ+ forgatókönyvet.

Ha felkaptad a vizet emiatt a döntés miatt, állj meg egy pillanatra, és végy mély lélegzetet. Mi a Vatikán válaszának lényege? Befogadóbbá tenni az egyházat, hogy pozitívan és nyitottan forduljon a hozzá tartozni kívánók felé. Az embereknek nem csak ezt a pozitív szándékot kellene értékelniük, hanem a teljes dokumentumot is el kellene olvasniuk, nem csupán a címet. Az ugyanis világosan kimondja, hogy ez a döntés nem a bűnben élés lehetőségének jóváhagyását vagy helyeslését jelenti, hanem azt, hogy az egyház mindenkit örömmel vár a keresztség által megkívánt hitre és megtérésre. A megtéréshez hozzátartozik a bűnös életmódtól való elfordulás, és a vatikáni válasz szerint a papnak lelkipásztori gonddal és bölcsességgel kell eljárnia ilyen megkeresések esetében.

Lehet-e bírálni a Vatikán válaszát? Igen. Számos probléma miatt.

Az első az, hogy visszazúdítja az egész dolgot a plébános nyakába. Mi papok már úgyis túlterheltek vagyunk, és gyakran nagy stressznek kitéve dolgozunk. Szóval most még nekünk kell ezt az ügyet is kezelnünk, és mi leszünk azok, akiknek döntenie kell? Milyen támogatást fogunk kapni ehhez, és milyen eligazítást az ilyen kérések kezeléséhez?

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. december 31.