Amikor súlyos bűnről van szó, mely elzár minket a megszentelő kegyelemtől, hajlamosak vagyunk gondolni a többi, sokkal nyilvánvalóbb típusú bűnre: azokra, melyekről hallunk a hírekben, vagy azokra, melyek már beleivódtak a gondolkodásunkba, amióta betettük a lábunkat egy hittanórára vagy ifjúsági csoportba.

Amikor a nyolcadik parancsolatról van szó, könnyű feltenni magunknak a kérdést: „Mondtam-e arcátlan hazugságot?”, és amikor a lelkiismeretünket vizsgáljuk, elégedettek lehetünk, amikor nemet mondhatunk, és tovább léphetünk. A belső élet – a lelki életünk – nagy részéhez hasonlóan a nyolcadik parancsolatról szóló igazság mélyebbre hatol, mint egy felületes vizsgálat. Az e parancsolat elleni bűn valójában elég súlyos lehet, hasonlóan a lélek meggyilkolásához, és egy másik ember hírnevének lenullázásához. Az igazság az, hogy szánk és nyelvünk örök bajba sodorhat minket (bibliailag és teológiailag a nyolcadik parancsolat ellen elkövetett bűnöket néha a nyelv bűneinek is nevezik).

Aranyszájú Szent János bölcsen azt mondta: „Hadd böjtöljön a száj a csúnya szavaktól és igazságtalan kritikától. Mert mire jó, ha tartózkodunk a madaraktól és a halaktól, de megharapjuk és felfaljuk testvéreinket?” Aquinói Szent Tamás a Summa Teologiae egy részét a pletyka és formáinak feltárására fordította, és az igazság elleni bűnként azonosította azokat. A Katolikus Egyház Katekizmusa a pletyka bizonyos formáira is kitér a szeretet elleni bűnként. Melyek a pletykák által elkövetett bűnök, vagy a bűnök a nyolcadik parancsolat ellen, és miért olyan alattomosak?

Szent Tamás a megmentő

Summájában Szent Tamás elemezte a pletyka különböző formáit, és hasznos, ha azokat egyesével áttekintjük. A Katekizmusban a 2477-es szakasztól kezdve is megtalálhatók.

Vakmerő ítélet, ha azt feltételezik, még ha kicsit is, ami a legrosszabb valakiben, különösen ha a „legrosszabb” egy erkölcsi hiány vagy hiba. Ha nyilvánosan gyalázol valakit, különösen ha az arcába mondod, ez az úgynevezett ócsárlás, ami azzal a szándékkal történik, hogy valakit rossznak állítsanak be, hiteltelenné tegyék, vagy nyilvánosan szégyent okozzanak neki.

Monsignor Pope szerint, aki lelkész, író, és előadó, „ez magában foglalhatja a sértegetést, karikatúrát, vulgáris beszédet és még a káromkodást is.” A Katekizmus így folytatja: „A vakmerő ítélet elkerülése érdekében mindenkinek, amennyire csak lehet, jóhiszeműen kell értelmeznie felebarátja gondolatait, szavait és cselekedeteit: »Abból kell kiindulnunk, hogy minden jámbor kereszténynek egy másik homályos állítását vagy véleményét inkább kell jól értenie, mint elítélnie. Ha semmiképpen nem tudja jól érteni, kérdezze meg a beszélő szándékát, és ha az helytelenül gondolna vagy értene valamit, jóságosan feddje meg; ha ez nem elegendő, próbáljon meg minden alkalmas eszközt, mellyel kijózanítható és megmenthető a tévedéstől.«” (Loyolai Szent Ignác)

Beszél valaki háta mögött, más néven rágalmazás vagy árulás, egy másik vétek a nyolcadik parancsolat ellen, és két formája van: rágalom és megszólás. A rágalom, mondja a Katekizmus, magában foglalja, ha valaki „az igazsággal ellenkező állításokkal árt mások becsületének, és alkalmat ad a róluk alkotott téves ítéletekre.” Más szóval, ez hazugság egy másik személyről annak érdekében, hogy ártson a jó hírnevének vagy becsületének, vagy hogy mások rosszat gondoljanak róla, amikor az a személy, akiről beszélnek, nincs jelen, és ezért nem tudja megvédeni magát. Ha ez a fajta pletykát leírják, és nem elmondják, ez az úgynevezett rágalmazás.

A megszólás egy kicsit trükkösebb. A Katekizmus szerint a megszólás akkor következik be, amikor valaki „mások létező hibáit vagy bűneit indokolatlanul föltárja olyanok előtt, akik arról nem tudnak”. Tehát a megszólás egy helytelenül elmondott igazság, amelynek hatása az, hogy sérti az ember hírnevét, vagy megkérdőjelezi a jó hírnevét vagy helyzetét. A legfontosabb különbség a rágalmazás és a megszólás között az, hogy a rágalmazással hazugságot állítanak egy személyről, a megszólás magában foglal egy igazságot, rosszul megosztva. Mindkét esetben a szándék az, hogy ártson a jó hírnévnek, vagy kétségbe vonja valakinek az erkölcsi jellemét, aki nincs jelen, és nem tudja megvédeni magát. A rágalom és a megszólás annyira komoly, hogy a Katekizmus elmagyarázza, hogy „mindenkinek természetes joga van neve tiszteletéhez, becsületéhez és tiszteletben tartásához. Ily módon a megszólás és rágalmazás sérti az igazságosság és szeretet erényét.”

Szent Tamás különbséget tesz a pletyka (más néven összesúgás) és árulás között, mert annak szándéka, hogy cselekvésre késztessen egy személy ellen. Monsignor Pope kifejti:

„Talán arra törekszik, hogy mások véget vessenek szakmai, üzleti, vagy személyes kapcsolatoknak azzal a személlyel, akiről pletykálnak. Talán az a célja, hogy dühös válaszokat szítson ellene, vagy akár erőszakot. Talán az is, hogy jogi fellépés legyen a kívánt eredmény. De a pletykáló arra törekszik, hogy cselekvésre buzdítson az ellen, akiről pletykál, ezért túlmegy a jó hírnév sérelmén, hogy ártson a kapcsolatoknak, a pénzügyeknek, a jogi helyzetnek és így tovább.”

A gúny Szent Tamás szerint az, ha valakin viccelődnek könnyedén, azzal a szándékkal és hatással, hogy károsítsák hírnevét vagy becsületét. A Katekizmus továbbá azt mondja, hogy „A dicsekvés vagy hencegés bűn az igazság ellen. Ugyanezt kell mondani az iróniáról, mely valakinek egy tulajdonságát vagy viselkedését rosszakarattal nevetségessé téve gúnyolódik.” Ez a viselkedés különösen álnok és alattomos a közösségi médiában.

A pletyka minden formája halálosan mérgező lehet a lélekre nézve. A pletyka alattomossága, hogy bár fáj annak a személynek, aki a pletyka tárgya, tönkre teheti hírnevét, és hosszú távú következményekkel járhat, hogy végülis megsebzi azt a személyt, akiről pletykálnak (és esetleg örökre).

Nincs kifogás

A pletyka nagyon alattomos – és az ördög szeret csapdába csalni minket –, ezért gyakran keresünk kifogásokat a bűnünkre. Néha meggyőzzük magunkat, hogy nem is pletykálunk, valójában pedig igenis.

Hányszor hallottad már, hogy „úgy és úgy szüksége van az imáidra”, és ami ezután következik, az egy részletes beszámoló az „úgy és úgy”-ről és az ő gaztetteiről, melyeket nem lehet igazolni, és amikor „úgy és úgy” nincs jelen, hogy megvédje magát? Hányszor mondtad magadnak, hogy keresel „bölcs tanácsot” arról, hogyan kell kezelni a helyzetet, vagy a személyt csak azért, hogy megossz ellenőrizetlen információkat, vagy igazságokat, ami nem a te dolgod megosztani néhány „megbízható baráttal”, mint inkább egy vagy két lelkileg érett tanácsadóval, ahogy azt Szalézi Szent Ferenc javasolja, amikor tanácsot keresel? Vagy hányszor voltál címzettje szükségtelen információnak, amikor egy kicsit különlegesnek érezted magad azt meghallgatni? Amikor „kibeszélik” egy másik hibáját, vagy állítólagos kötelességszegését, amikor a valóságban ez az információ nem volt számodra szükséges, hogy tudjál róla, de jó érzés volt, hogy bevontak, és így ösztönözted az információ megosztását?

A Katekizmus egyértelművé teszi, hogy még a barátság kötelékei sem oldoznak fel minket a pletyka súlya alól. „A szolgálatkészség vagy a barátság nem igazolja a nyelv kétszínűségét.” Amikor biztatunk valakit a pletykálásban, vagy ami még rosszabb, amikor dicsérjük, vagy bátorítjuk ebben, akkor mi magunk is vétkezünk. Akkor mit csináljunk?

Az igazság szabaddá tesz

Jézus azt mondja, hogy az igazság szabaddá tesz minket. Azt is mondja, hogy Ő az út, az igazság és az élet. Mindig az igazságra kell törekednünk. A nyolcadik parancsolat elleni bűnök ismerete jó kiindulópont. A nyelv bűnei súlyosságának  megértése egy jó következő lépés. „Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.” (Jak 3,5-6).

Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy pletyka is van, a szenteknek jó tanácsaik vannak számunkra. Szalézi Szent Ferenc kifejti, hogy igaz módon kell válaszolnunk, amennyire csak lehetséges. Vianney Szent János azt tanácsolja: „Ha valami rosszmájú dolgot mondanak a jelenlétedben, vagy szólj a távollevők mellett, vagy lépj vissza, vagy ha lehetséges, hagyd abba a beszélgetést.” Néha hallgatásunk hangosabb bármelyik szónál. Ne félj a csendben maradástól, ha nem tudsz mondani semmit, ami véget vet a pletykának, és ha nem tudsz kimaradni belőle. Miközben hallgatsz, imádkozz azért, akiről pletykálnak, és a pletykáló személyért, majd imádkozz a bölcsességért, hogy ha lehetőség adódik, hogy kijavíthasd a rosszat, hogy bátran megtehesd ezt.”

Ha te vagy a célpont

Mi történik, ha te vagy a pletyka célpontja? Ez egy jó kérdés, és megérdemel egy önálló cikket, így keresd majd a 2. részt: Beszélj kevesebbet, imádkozz többet: Hogyan kezeljük a pletykát úgy, mint egy szent! Addig is, ha rájössz, hogy te vagy a pletyka célpontja, az Evangélium felvázol egy keretet, amely szerint cselekedhetsz:

„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ” (Mt 18,15–17).

Ezután gondold át Szent Josemaria Escriva szavait:

„Miután láttam, hogy hány ember pazarolja az életét, az egész életét (fecsegés, fecsegés, fecsegés, és a annak minden elkerülhetetlen következménye), a csend előnyösebbnek tűnik számomra, és szükségesebb, mint valaha. És jól értem, Uram, miért kell elszámolnunk minden üres szavunkkal.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2023. szeptember 8.