Az etika mindig is egy kihívás volt az üzleti és szakmai világban, és a fejlődések és változások ellenére még nagyobb kihívás lehet a 21. században. Maga a szó „etika” az ókori görög ethos-ból származik, ami azt jelenti, hogy a mi helyük emberként” vagy „a hely ahol élünk”. Abban az értelemben az ethos, vagy etika úgy is tekinthető, mint „a mi otthonunk”.

Ez emlékeztet engem arra, amikor az apukám vacsora után beszélt a családunkhoz. Bizonyos cselekvésekre vagy magatartásokra, amelyeket elfogadhatatlannak tartott, hangsúlyozottan azt mondogatta: „Itt ebben az otthonban ezt nem szabad megtenni”. Lényegét tekintve arról tájékoztatott minket, hogy mi a „házi rend”, a normák, gyakorlatok és hagyományok, amelyeket mindannyiunktól elvártak.

Nyilvánvalóan a mi otthonunk, mint emberek, az a hely ahol élünk, a házasságunk, a társadalmi csoportunk, amelyben részt veszünk, a társadalom ahol élünk, a városunk, a környék ahol lakunk, a gyülekezet ahol másokkal dicsőítünk, és a vállalat ahol megkeressük a megélhetésünket, amire a Biblia úgy hivatkozik, hogy „Mindennapi kenyerünk”. Szakmai és személyes etikai kódex alapján élni lényegében olyan cselekedeteket jelent amelyektől „otthon” érezzük magunkat.

A brazil filozófus és pedagógus Prof. Dr. Mario Sergio Cortella, bemutatta az etika mesteri fogalmát: Ez az elvek és értékek halmaza, amelyet az emberi élet három fő kérdésének megválaszolására használunk: Akarom? Meg kell tennem? Megtehettem? Vannak dolgok, amiket akarunk, de nem kéne (megszereznünk őket). Vannak dolgok, amiket meg kéne tennünk, de nem tudjuk. Vannak dolgok, amiket megtehetünk, de nem akarjuk megtenni.

Ezekhez hasonló dilemmák áthatják mindennapi életünket, behatolva az üzleti kapcsolataink mélységébe és szakmai tevékenységünk láthatatlan, belső eredetébe.

Pál apostol rámutat arra, hogy amikor azt tesszük, amit nem akarunk, azért van, mert egy olyan belső erő vagy impulzus ural minket, amelyet „bűnnek” nevez. „Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.” (Pál levele a rómaiakhoz 7, 20).

Az egyik fogalom, amit hallottam – már nem emlékszem kitől- az, hogy „a bűn az, amikor rossz célpontot célzunk meg”. Tudjuk, hogy nem kéne megtenni, de megpróbálni elérni olyan mintha elvesztettük volna a célpontot és mást célozunk helyette.

A bűn isteni ellenszere a megbocsátás. Amikor belátjuk a bűneinket és megvalljuk őket, Isten segít abban, hogy legyőzzük őket, megbocsát nekünk, felhatalmazva minket arra, hogy ne akarjuk, amit nem kellene és megadja a képességet, hogy megtegyük azt, amit meg kell tennünk: „… megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (János első levele 1, 8-9).

Azonban, az, hogy etikus iránymutatóink vannak és megfelelő etikus magatartást tanúsítunk – „a mi otthonunk”- az több mint a jó gyakorlatok, értékek és elvek. Többre van szükség, mint egy egyszerű vágy, vagy akár akaratunk gyakorlására. Belső változást követel, egy új gondolkodásmódot.

A Rómaiakhoz írt levél 12, 2-ben olvassuk: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával”. Változzatok meg – nem valami, amit saját magunk el tudunk érni. Ez valami, amit a Biblia újra meg újra elismétel nekünk, hogy csak Jézus tudja megtenni. Amint a Pál levele a Galatákhoz 2, 20 írja „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem (a Szent Szellem által).”

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

(forrás: keve.org, Monday Manna)

Létrehozva 2018. június 16.