13. Családok vasárnapja

13. 1. A családok vasárnapjának mibenléte és célkitűzései

A családok vasárnapja nagyszabású, egésznapos vagy másfélnapos, plébániai vagy több szomszédos plébánia összefogásával létrejött, sok embert megmozgató rendezvénysorozat. Külsőségeit tekintve emlékeztet a hagyományos templombúcsúkra, vagy a régebbi népmissziókra, bizonyos szempontból azok modernizált változatának is tekinthető. Tartalmát, és főleg céljait tekintve azonban eltér ezektől.^[19]

Évenkénti megrendezése a következő célokat szolgálja:

– Felhívja a figyelmet a család, a családi élet, a gyermeknevelés fontosságára.

– Szélesebb körben megismerteti a keresztény családmodellt, terjeszti a keresztény házasélettel, családi élettel és neveléssel kapcsolatos ismereteket.

– Összehozza, megismerteti egymással a plébánia családjait.

– Modellt és lehetőséget ad a keresztény módon való szórakozásra, szabadidő-eltöltésre.

– Kapcsolatokat épít az egyház peremén élő családok és az egyházi közösség között.

– A templomba járó híveket aktivizálja az evangelizáció számára azáltal, hogy a templomba nem járó ismerőseikhez rajtuk keresztül juttatja el a meghívást, valamint hogy őket is vendéglátókká teszi.

– A közös élmény összetartó erejével építi a plébániai közösséget.

13. 2. Előkészítés és szervezés

Az előkészítés egyik legfontosabb feladata a megfelelő időpont megtalálása. Liturgikus szempontból a Szent Család vasárnapja volna a legmegfelelőbb, azonban egyrészt a karácsony közelsége és az azzal összefüggő sok családi program miatt, másrészt mert télen a templom hideg, szabadtéri programokra pedig egyáltalán nincs lehetőség, ez a vasárnap nem jöhet számításba. Nyáron viszont nyaralni mennek, vagy a mezőn dolgoznak az emberek, ezért valamelyik őszi vagy tavaszi vasárnap lehet a legalkalmasabb. Azonban ilyenkor is nagyon vigyázni kell, hogy ne ütközzünk más, sokakat érintő programmal, például szürettel, a tavaszi kerti munkák időszakával, anyák napjával, gyermeknappal, közkedvelt tévésorozattal, stb. Tökéletes, mindenkinek megfelelő időpont nincs, de meg kell találni azt, amelyik a legtöbb ember számára megfelelő. Mellékes kérdésnek tűnik, pedig nagyon sok múlik azon, hogy ezt az ideális időpontot sikerült-e megtalálnunk.

Hasonlóan fontos a hely kérdése. A családok vasárnapjának megrendezéséhez a templomon kívül legalább két tágas és barátságos, jól berendezett teremre, továbbá alkalmas szabad térre, például parkra, templomkertre, illetve rossz idő esetén a szabadtéri rendezvények befogadására alkalmas nagyteremre is szükségünk van. Néhány plébánia rendelkezik ezekkel az adottságokkal, de legtöbb helyen kölcsön, vagy bérelt helyiségeket is igénybe kell venni. Számításba jöhet ilyenkor egy közeli iskola, művelődési ház vagy egyéb intézmény.

Az se közömbös, hogy milyen módon hirdetjük meg rendezvényeinket, milyen módon juttatjuk el meghívásunkat azokhoz a családokhoz, amelyeknek megjelenésére számítunk. A közművelődés szakemberei jól ismerik a közönségszervezés törvényszerűségeit, pontosan tudják, hogy pl. egy amatőr művészeti csoport előadására ezer meghívót kell készíteni és elküldeni ahhoz, hogy legalább százötvenen-kétszázan eljöjjenek. Mi sem számíthatunk jobb arányokra, az emberek nehezen mozdulnak. Ha azt szeretnénk, hogy eljöjjenek, hogy részt vegyenek a számukra készített programokban, már a meghívásnál nagyon ügyesnek kell lennünk. Milyen lehetőségeink vannak?

A szentmise végén elhangzó hirdetés, a pap ajánló, érdeklődést felkeltő szavaival kiegészítve, valamint az elhangzottaknak írásbeli megerősítése a templomkapun elhelyezett plakát formájában szükséges, de nem elegendő elemei a meghívásnak.

Hatékonyabb a hirdetés, ha jól fogalmazott, megszólító jellegű szórólapok is készülnek, és azokat a szentmise végén a szervezők néhány kedves szó kíséretében minden távozónak a kezébe adják.

De még így sem jut el a meghívás azokhoz, akik nem járnak templomba, pedig a családok vasárnapjára őket is nagyon várjuk. Hozzájuk a meghívást két különböző módon is eljuttathatjuk. Az egyik, hogy minden hittanos gyerek kezébe nyomunk egy meghívót azzal, hogy a rendezvényekre őt is feltétlenül várjuk szüleivel, testvéreivel együtt. Így elérjük a templomba ugyan nem járó, de a gyerekeket hittanra küldő családokat. További családokat érhetünk el azzal, ha a szentmisén megkérjük a jelenlévőket, hogy vigyenek magukkal néhány meghívót, és azok személyes átadásával hívják meg templomba nem járó ismerőseiket, rokonaikat. Mondjuk el, hogy ez is egy módja az apostolkodásnak.

A családok vasárnapjának előkészítése, a programok megszervezése és lebonyolítása olyan nagy feladat, amelyet egyetlen ember nem képes jól elvégezni. Még ha egyetlen személy is a kezdeményező, a megvalósításhoz szüksége van egy egész munkatársi gárdára. A következőkből állhat össze egy ilyen gárda: A plébános vagy a káplán, a hitoktatók, a plébániai közösségek vezetői, a családpasztorációval foglalkozó világi munkatárs, továbbá néhány helyismerettel rendelkező, szervezésben jártas világi.

Ez a kis munkacsoport készíti el a rendezvény forgatókönyvét, tervezi meg a tematikát, kéri fel az egyes foglalkozások vezetőit illetve előadóit, és vezeti le a forgatókönyv alapján az egész sorozatot.

13. 3. A családok vasárnapjának programja

A rendezvénysorozat programjának kialakítása három dologtól is függ. Függ a helyi adottságoktól, például attól, hogy párhuzamosan hány helyiség áll rendelkezésre, van-e rendezvények tartására alkalmas szabad tér, stb. Függ attól, hogy milyen témák előadására, milyen foglalkozások vezetésére van alkalmas személy. Végül attól is függ, hogy a bevezetésben felsorolt célok közül csak néhányat kívánunk-e elérni, vagy valamennyit. Részletes forgatókönyv – minta helyett ezért be kell érnünk azzal, hogy megfogalmazzunk néhány általános rendezési elvet, majd felsoroljuk a lehetséges programokat.

A családok vasárnapja rendezvényeinek középpontjában mindenképpen egy nagyon ünnepélyes, a szokásosnál gazdagabb liturgiájú szentmise álljon. Ez a “családok miséje”, melynek a megszokottól eltérő menetére még visszatérünk. Célszerű ezt a szentmisét a leglátogatottabb vasárnapi mise idejében megtartani.

A szentmise elé és utána csatlakozzanak a legtöbb résztvevőt érintő programok. Ha például a családok miséje 10-kor kezdődik, akkor 9-kor legyen a nagyszülők találkozója és 11-kor a szülők fóruma. Így a családi szentmisére a gyerekeket a szülők hozhatják magukkal, és a nagyszülők vihetik haza, ugyanakkor szülőknek is, nagyszülőknek is csak egyszer kell eljönnie ahhoz, hogy két program részesei legyenek.

Más időpontokban rendezhetjük meg a speciális, kevesebbeket érintő programokat. Például szombaton délután lehet a gyermekeiket egyedül nevelők (elváltak, özvegyek) találkozója, vele párhuzamosan gondoskodnunk kell a gyermekek foglalkoztatásáról. Vasárnap délután kerülhet sor a gyerekek igazi, életkori csoportonként megrendezett foglalkozásaira, ezekkel párhuzamosan viszont előadást, beszélgetést szervezhetünk a szülők számára a gyermeknevelésről, a családi élet kérdéseiről. Ezt követően kezdődhetnek a kulturális programok, játékos családi vetélkedők, melyekre a család minden tagja, – beleértve a nagyszülőket is, – hivatalos.

Mint már említettük, a program középpontjában a családok szentmiséje áll. Igyekezzünk nagyon ünnepélyessé, élményszerűvé, a résztvevők számára emlékezetessé tenni. Törekedjünk arra, hogy az egésznek bensőséges családi légköre legyen, és hogy lehetőleg mindenki aktívan belekapcsolódjék az ünneplésbe. A liturgikus előírások keretein belül maradva is nagyon sok lehetőségünk van erre. Például:

Az óvodások számára, a szentmise első részével párhuzamosan, külön helységben játékos “igeliturgiát” szervezünk, így a felnőttek hosszú igeliturgiája alatt, melyet amúgy sem értenének, nem kell a templomban tétlenkedniük. Őket majd csak a prédikáció után vezeti be a templomba a felajánlási körmenet résztvevőiként az óvó néni. Ott aztán körülveszik az oltárt, (nyugodtan a lépcsőkre ülhetnek), alkalmas időben eléneklik az Úr Jézusnak azt az éneket, melyet az ő saját “igeliturgiájuk” keretében tanultak, úrfelmutatáskor pedig kis karácsonyfa-csengőkkel mindannyian csengethetnek.

A nagyobb gyermekekből erre az alkalomra hatalmas ministráns-sereg szervezhető.

Természetes, hogy az olvasmányok felolvasója egy szülő.

A prédikáció helyett, esetleg a pap rövid bevezetője után egy vagy több szülő tanúságtétele hangzik el.

Az egyetemes könyörgéseket egy nagycsalád tagjai mondják. Nem a szertartáskönyvből olvassák, hanem a maguk kéréseiket terjesztik a közösség megerősítésével az Úr elé a családokért.

Az áldozati adományokat egy másik család hozza az oltárra felajánlási körmenetben, égő gyertyákkal. Mögöttük vonulnak az óvodások.

Néhány házaspár perselyez. Az adományokat – külön engedéllyel – valamilyen “családi” célra fordítják: a rászoruló családok segélyezésére, plébániai családok-könyvtára, vagy gyermekmérleg, járóka, gyermekágy-kölcsönző létrehozására, vagy más hasonlóra.

Házaspárok segédkeznek az áldoztatásnál, amely most, az ünnepi alkalomra való tekintettel két szín alatt történik.

A szentmise végén kerül sor a családok megáldására. Erre az alkalomra az óvodások és a ministránsok is szüleik, testvéreik mellé állnak, és együtt fogadják az áldást.

A hirdetések között felhívjuk a figyelmet a családok vasárnapja további rendezvényeire és részvételre bíztatjuk a jelenlévőket.

Az elmondottakat ne külsőségeknek, a szentmise “kicifrázásának”, “feldíszítésének” tekintsük, hanem szervezzük meg és végezzük úgy, hogy általuk a résztvevők, – azok is, akik egyébként nem járnak szentmisére, – többet megértsenek annak lényegéből, bensőségesebben vehessenek részt az Eucharisztia ünneplésében.

Milyen legyen a nap többi programja?

A gyermekek számára korcsoportonként célszerű foglalkozásokat szervezni. Az óvodásokkal, kisiskolásokkal, óvónő, tanítónő foglalkozzék. Bábozhatnak, diafilmet nézhetnek, egyszerű anyagokból apró dísztárgyakat, játékszereket készíthetnek, énekes-táncos játékokat játszhatnak vagy játékos vetélkedőket tarthatnak, de mindez valamiképpen a hittel, a keresztény élettel legyen kapcsolatos.

A felsősök, középiskolás korúak foglalkozásainak vezetéséhez nem feltétlenül szükséges pedagógus, sőt, talán jobb, ha ezeket a foglalkozásokat huszonéves fiatalok vezetik. Megnézhetnek egy családról, hitbeli kérdésekről szóló filmet vagy videót, és utána megbeszélhetik a látottakat, vitatkozhatnak róla. Beszélgethetnek hivatásról, pályaválasztásról, családról, erkölcsi és világnézeti, vallási kérdésekről. Ők is játszhatnak életkoruknak megfelelő játékokat.

A szülők foglalkozásai rövid előadásból és az azt követő, esetleg kiscsoportos beszélgetésekből álljanak. Néhány téma a számtalan lehetséges közül:

– A házastársi kapcsolat (problémák és megoldások).

– A gyermeknevelés (nevelési problémák különböző életkorokban, nehezen nevelhető gyermekek, vallási nevelés a családban, szexuális nevelés, a családi életre való felkészítés, stb.).

– A család külső kapcsolatairól, például a családközösségekről.

– A családi ünnepekről.

– A keresztény családok kölcsönös segítségnyújtásáról, a bébiholmi-, kiságy-, járóka – kölcsönzésről, a gyermekfelügyeletről, stb.

Megbeszélésre érdemes téma van bőven, további ötleteket könyvünk családpasztorációval foglalkozó fejezeteiben is találhat az olvasó.

A nagyszülők találkozóján ilyen és hasonló kérdésekről lehet szó:

– Hogyan segíthetik a nagyszülők a fiatalokat?

– Mi a nagyszülők helye, szerepe a családban?

– Az öregkor sajátos problémái, a betegség, a magány, a fokozódó kiszolgáltatottság.

– Az öregkor szépségei, sajátos értékei, stb.

A nagyszülők találkozóján nem az a legfontosabb, hogy az előadó, a foglalkozás vezetője mit mond, hanem az, hogy a résztvevők megszólalhassanak, elmondhassák egymásnak gondolataikat! Olyan vezesse ezeket a találkozókat, akiben sok szeretet, türelem, megértés van az idős emberek iránt.

Az elváltak, magányosok találkozójának résztvevői érezzék, hogy az egyházi közösség szeretettel és megértéssel fordul feléjük, együttérez velük és segíteni akar. Az alábbi témákról érdemes velük néhány bevezető gondolat után beszélgetést kezdeményezni:

– A válás okozta lelki sebek gyógyulása.

– Az egyszülős gyermeknevelés nehézségei, problémái.

– A félcsaládok lehetséges külső kapcsolatai, bekapcsolódás a plébániai közösség életébe.

– A magányos élet nehézségei.

Ha külön találkozót szervezünk az új házasok számára, velük az alábbiakról beszélgethetünk:

– A páros élet kialakításának, a családalapítás kezdeti szakaszának problémái: az összehangolódás, az új szokások, a régi kapcsolatok átrendeződése, stb.

A kulturális program keretében sor kerülhet színművek, versek, zeneművek előadására, lehetőleg a plébániához tartozó hivatásos vagy amatőr előadókkal. Rendezhetünk kiállítást családi fotókból, kézimunkákból, a plébániához tartozó iparművészeti alkotásokból, a plébánia dokumentumaiból, emléktárgyaiból. Sor kerülhet egy, a család problémáival foglalkozó film lejátszására, a látottak megbeszélésére. A találkozó emlékezetes programjai lehetnek a mindenkit megmozgató, csoportos szabadtéri játékok, a családok játékos vetélkedői.

A családok vasárnapját bemutató fejezetünk végén, összefoglalásként meg kell jegyeznünk, hogy a családpasztorációnak ez a formája ugyan jellegzetesen “frontális módszer”, vagyis nagyobb tömegek megszólítására törekszik, de azért nem feltétlenül személytelen és felszínes. A családok miséjének imádságos, ünnepélyes légköre, a találkozók közösségi élménye, az előadások és megbeszélések során megismert gondolatok elindíthatják a pusztán látványosságot keresőket is az elmélyültebb vallásosság felé.

Létrehozva 2017. október 12.