„Urunk nem azt kérte, hogy mondjunk le a földi dolgokról, hanem hogy jobbakra cseréljük azokat.” – Fulton J. Sheen gondolatai

„Kétféleképpen gondolhatunk a nagyböjtre: mint olyan időszakra, amikor irtjuk a rosszat vagy erősítjük az erényt; amikor gyomokat tépdesünk vagy jó magvakat ültetünk. Világos, hogy melyik a jobb, hiszen a keresztény eszmény mindig pozitív, nem pedig negatív. Az embert nem az teszi naggyá, hogy milyen ádázul gyűlöli a rosszat, hanem hogy milyen erősen szereti Istent.

Az aszkézis és az önmegtagadás nem céljai a keresztény életnek, csupán az eszközei. A cél a szeretet. A bűnbánat csupán nyílást üt az egónkon, hogy Isten fénye beáramolhassék. Ha üressé tesszük magunkat, Isten betölt. S ami igazán fontos, az az Isten érkezése.”

„Minden földi szeretetben választani kell. Ha egy fiú szerelmet vall egy lánynak és megkéri a kezét, akkor nemcsak kimondja a szerelmét, hanem meg is tagadja a szerelmét mindenki mástól. Azzal, hogy őt választja, egyszersmind elutasít mindenkit, aki nem ő. Urunk iránti szeretetünket úgy bizonyíthatjuk, hogy őt választjuk inkább, mint bármi mást.”

„A szentség nem arról szól, hogy lemondok valamiről vagy feladok valamit Krisztusért; hanem egy cseréről. A lelki életben megtanulom, hogy sok minden nélkül meg tudok lenni, és ahogy egyre jobban megismerem Krisztust, rájövök, hogy bűn nélkül meg tudok lenni, de nem tudok meglenni a lelkiismeret krisztusi békéje nélkül; ezért az egyiket odaadom cserébe a másikért. Ahogy erősödik a kapcsolatom Krisztussal, rájövök, hogy a világ javai nélkül meg tudok lenni, de nem tudok meglenni Krisztus kegyelmének gazdagsága nélkül; ezért az egyiket odaadom cserébe a másikért. A szent egyfolytában ezt teszi: odaad valamit cserébe valami másért. Így történik, hogy miközben szegénnyé teszi magát, gazdagszik, s miközben rabszolgává teszi magát, szabaddá lesz.”
(Manifestations of Christ)

„A kereszténység egyik paradoxona, hogy halálunkban csak az marad a miénk, amiről Isten nevében lemondtunk. Amit meghagyunk az akaratunkban, azt elragadja tőlünk a halál; ám amiről lemondtunk, azt Isten örök javunkra írja, mert csak a tetteink kísérnek el. Nem az szolgál azonban üdvösségünkre, hogy miről mondtunk le, hanem az, hogy miért.”
(The Seven Virtues)

„Minden önfegyelmezés célja a szeretet. Aki tehát az állati ösztönök megzabolázását tűzi ki élete legfőbb céljául – mint egyes keleti misztikusok –, eljut odáig, hogy nemet mondjon a testre, de odáig nem, hogy igent mondjon a lélekre. Szent Pál mondta a korintusiaknak, hogy ha az ember égőáldozatul adná is a testét, mit sem érne, ha nem volna benne isteni szeretet.”
(Peace of Soul)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 8.