Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Ha az ember csak önmagára támaszkodik, ( mert önteltsége okán nagyra tartja magát), mégis az ő kis szegény, Istentől elárvult „én”-je rövid úton kimerül az ötletből, az erőből, vigasztalásból, bölcsességből, vagyis tisztánlátásból, s így nem véletlen, hogy óvhatatlanul rátelepszik egy irdatlan csüggedés.

Először talál valami vonzót abban, hogy csavarog, mint a szüleitől elszökött gyerek…a maga-választotta úton. S csinálja azt, hogy öntörvény-alapon kigondolt életét éli. Aztán újra kigondol valamit: Hip-hop! – majd vált egyet; de ha nem jön be…., újra vált: hip-hop: S mi adódik ? …: Az sem válik be! S jön egy új kísérletezés céltalan kapkodásaiban. Ez a vonalvezetés várható a hitetlenség fiainak életstílusában.

Persze nálunk is ez a tapasztalat, ha a hitetlenség kísértése vesz rajtunk erőt. Istent tudatosan kihagyjuk – kezdve már gondolatvilágunkból, s ebből fakadóan a mindennapi gyakorlatból. S ahol kimarad Isten Szelleme, ott megjelenik a csüggedés szelleme.   Már a régi pogány görögök és rómaiak között is közmondássá vált: „Sunt lacrimas rerum”, azaz, hogy „még a dolgok (tárgyak) is sírnak. A létezés üressége és értelmetlensége tölti be ezt az Istentől elárvult szívet. Viszont Isten nem azért teremtett minket, az embert, hogy üres, kongó szívvel élje le életét! Ezért mondja az ige: „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adtanekünk.” (II.Tim. 1,7)

– A teremtett lét egyetemes csüggedése, az embernek, a teremtés koronájának bűnbeesésével lépett be világunkba. Ez mintegy jelzés előre, hogy az egész univerzum összeomlás előtt áll. Ez, a romlandóság létállapota határozza meg minden teremtett lény sorsát. Ettől sír a görög filozófia, sőt, még az ószövetség bölcsesség-könyvei is. Tehát emberileg nincs remény.

– De létezik az áldott Teremtő, a boldogságos Isten, aki szeretetből alkotott mindent és jön megmenteni keze alkotását. Benne nincs csüggedés, legfeljebb a sorsunk feletti sajnálkozásnak együtt érző szeretete. Mert „az Isten szeretet.” (I.Ján.4,8) S folytatja: „Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.” ( I.Ján. 4,9) Jézus örömhírt hoz, (evangéliumot), s beszél a boldog Istenről, a tökéletességről, a hibátlanságról, a teljességről, a harmóniáról, az összehangolt nyugalomról, megelégedettségről, kárpótlásról, vigasztalásról, egy túlcsorduló jóindulatról, gyengéd együttérzésről, biztonságról és békéről. Úgy beszél ezekről, hogy szinte körülírja más szavakkal. S mindaz, aki eljut e Fölséges Lény színe-látására, – mindezeknek részese, vagyis boldog lesz!

– De hogyan érhető ez el annak számára, akit a szomorúság és csüggedés szelleme fogva tart, megkötözötten? – Talán úgy, hogy eljut egy-két felismerésre. Egyik ilyen felismerés az, , hogy a bűn (beleértve a rejtett bűnöket is) minden mélyreható csüggedés valódi oka. Ez akkor is igaz, ha a bűn nagy ihaj-tyuhaj perdülő és tomboló tánc kacagásában fogamzik. A bűn hatásában nem kevesebb kárt okoz, mint a lelkiismeret sérülését, mely akár egy fergeteges ünneplő tapsviharban is jelen lehet. Az emberi mélység ilyenkor elkezd könnyezni. AKI VAN, az tudja mindazt AMI VAN – akár jól el is rejtheted – mosolygó arccal lefedve – a mélyben.

A mindenség is belezokog, aki/ami tudja, látja, hallja az elrejtett történéseket. (Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát!) Mi nem a mindenséggel olvadunk össze (ősi,keleti vallásfilozófia nyomán), hanem a kinyilatkoztatás fényében egy jóságos Atyáról vettünk tudomást – Jézus Krisztus által. Töményen ebben az igében közli velünk Urunk felkaroló, megmentő szeretetét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” ( Ján. 3,16 ). – Nem túlzás:Ha csüggedünk, elveszünk. Az első jel, mely bekonferálja életünk értelmetlenségét és pusztulását. Az „Egyszülött FiÚ” ezt a veszni induló, csüggedt embert ragadja ki az exisztenciális mélybezuhanás szédületéből. Mindez a mennyei Atya emberszeretetének irgalmas műve: ’Ne csüggedj’! – jeligére.

Isten kijózanít a depresszióból, ha hiszünk benne. Ő a józanság lelkét adta és adja, mert a hit és a józan Lélek ugyanaz.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. november 20.