Gyakorlati következtések

Vonjunk le most már az elmondottakból egy némely gyakorlati következtetést.

Minthogy a szentmise lényege kizárólag a kettős konszekrációban van; a szentáldozat gyümölcseiben az részesül, aki az átváltozás pillanataiban a szentmisén jelen van. Minő helytelen volna tehát kevéssel az Úrfelmutatás előtt kellő ok nélkül a templomból elávozni! Vasárnapokon s parancsolt ünnepeken azonban az egyházi törvénynek korántsem tennénk eleget, ha csak a kettős konszekrációra mennénk el s utána távoznánk. Ezeken a napokon ugyanis egy egész szentmise meghallgatására vagyunk kötelesek. (L. A harmadik parancs. 40. l.)

Mivel pedig a pap áldozása is a szentmisének kiegészítő része, azért, mielőtt ez végbement, nem szabad az ugyanebben a szent misében konszekrált szent ostyát a tabernákulumba elrejteni, a híveknek osztani, az oltártól elvinni, hacsak a haldoklónak nincs reá szüksége.

Végül azzal, amit a szentmise lényegéről mondottunk, teljes összhangban van az az isteni törvény, amely szerint soha és semmi körülmények között sem szabad az isteni áldozat bemutatását egy szín alatt megkísérelnünk, az Eucharisztiát csupán egyik vagy másik szín alatt előállítanunk, habár azt kétségkívül érvényesen tehetnők.

Még ha a haldokló vagy a húsvéti vagy missziós áldozók tömege kívánná is az Oltáriszentséget, sem tehetné meg a pap, hogy erre vállalkozzék. Ily rendkívül fontos esetben inkább újra kellene miséznie, még ha nem is volna éhom állapotban. Ez utóbbit ugyanis csak egyházi törvény követeli meg, amely az isteni jog követelményeivel szemben mindig háttérbe szorul.

A szentmise bemutatói

Minden áldozathoz felhatalmazott papra van szükség. A szentmiseáldozat legfőbb papja az istenember Jézus Krisztus, akit mennyei Atyja kent fel erre a magasztos tisztségre, ő pedig ezt a nagyszerű munkát férfiak által hajtja végre, kiket helyetteseinek, eszközeinek kiválaszt. Ezek az áldozó papok, akik az egyházi rend szentségét a megfelelő fokozaton felvették. A szentmise bemutatója továbbá maga az Egyház is, amely a papot szenteli, küldi, megbízza. A pap Krisztus nevében konszekrál s az Egyház és saját nevében imádkozik. A szentmise mint Krisztus és az Egyház áldozata, a pap erényétől s érdemeitől függetlenül végtelenül kedves Isten előtt s meghozza gyümölcseit. Mint a pap munkája, annál kedvesebb az Úrnak, minél szentebb az ő szolgája. Azért bizton állíthatjuk, hogy a jó pap miséje többet ér, mint a rosszé.

A szentmise gyümölcsei

Csak Istennek mutatható be

Minden áldozat lényegéhez tartozik, hogy a felajánlott javak fizikai vagy erkölcsi lerombolásával, megsemmisítésével Istent életünk s mindenünk legfőbb és feltétlen urának elismerjük. Evégből áldozatot s így a szentmisét kizárólag Istennek lehet s szabad bemutatni. Az Egyház a tridenti szent zsinaton külön hangsúlyozza ezt, midőn csaknem Szent Ágoston szavait ismételve kijelenti: „Habár szokása az Egyháznak a szentek tisztelete- és emlékezetére közben-közben néhány misét szolgáltatni, mindazonáltal nem tanítja, hogy nekik, hanem egyedül Istennek, aki őket megkoronázta, mutatja be az áldozatot. Azért nem is szokta a pap mondani: Bemutatom neked Péter vagy Pál az áldozatot, hanem mikor köszönetet mond Istennek azok győzelméért, könyörög pártfogásukért, hogy ők, kiknek emlékét üljük itt a földön, kegyesen könyörögjenek érettünk a mennyben”. Azután a zsinat kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik azt állítanák, hogy „csalás a szentek tiszteletére s esedezésük megnyerésére miséket bemutatni, mint ezt az Egyház véleménye tartja”. (Sess. XXII. 3. §.)

A szentmisében az istenember Jézus Krisztus a mi testvérünk s helyettesünk a dicséret, hálaadás s engesztelés oly adóját juttatja a mi nevünkben a Magasságbeli trónja zsámolyához, amely az isteni Felséghez teljesen méltó. Egyben oly kimondhatatlan könyörgő fohászok szállnak a feláldozott megváltói Szívből a mennyei Atyához, hogy lehetetlen azokra nem tekintenie. Innen áradnak tehát reánk a szentmise dús kegyelmei, amelyeket a szentmise gyümölcseinek szoktunk nevezni.

Tekinthetjük ezeket a gyümölcsöket önmagukban vagy azok szempontjából, akik bennük részesülnek, végül figyelembe véve a módot, ahogyan e gyümölcsök nyerhetők.

A szentmise gyümölcsei önmagukban

a) Érdemszerzés. Úgy a pap, ki a szentmisét bemutatja, mint a hívek, kik abban résztvesznek, feltéve, hogy a megszentelő malaszt állapotában vannak, bőséges ideigtartó, de főleg mennyei jutalmat érdemelnek Istentől.

b) Kiesdeklés. A szentmise a lehető legalkalmasabb eszköz, hogy Istentől természetes és természetfeletti javakat kapjunk. Hiszen ilyenkor maga az Úr Jézus a mi közbenjárónk, protektorunk.

c) Kiengesztelés. A szentmisében hatalmas erő van, hogy a bűneinkért haragvó Istent kiengesztelje. A halálos bűnök bocsánatát ugyan a szentmise egyenesen s közvetlenül nem adja meg. Erre a szentgyónás van rendelve. De igenis megszerzi a töredelem kegyelmét, azt a szívbeli hangulatot, mely minket a gyóntatószékbe vezet. A bocsánatos bűnöket azonban némelyek szerint a szentmise egyenesen törli el vagy mint mások vélik, közvetve, feltéve, hogy megvan bennünk a bánatos hangulat s szándék, hogy azokkal szakítunk.

d) Elégtétel. A szentmise nagyban törleszti azokat az ideiglenes büntetéseket, amelyeket az élők s holtak magukra vontak. A tridenti szent zsinat világosan tanítja, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkeken főképp a szentmise által segíthetünk.

Nincs akadálya annak, hogy a miséző pap ezeket a gyümölcsöket meg is ossza, úgy, pl. hogy a kiesdő gyümölcsöt egy beteg gyermekért, az engesztelő részt a bűnösök megtéréséért, az elégtételi részt a megholt hívekért ajánlja fel. Ezt azonban csakis akkor szabad tennie, ha szabad jószántából, nem pedig elvállalt kötelezettség folytán misézik. Aki ugyanis szentmisére díjat, alamizsnát adott, a szentmise összes gyümölcseire méltán tart számot.

Kik részesülnek a szentmise gyümölcseiben?

a) Vannak általános gyümölcsei a szentáldozatnak, amelyeket valahányszor csak bemutatják, az egész Egyház, sőt az egész emberiség élvez;

b) különleges gyümölcsei, amelyekben azok részesülnek, kik a szentmisét hallgatják, főleg, ha benne mint ministrálók, énekesek stb. segédkeznek avagy azt mondatják;

c) legkülönösebb gyümölcsei, amelyekre a miséző papnak van jogcíme, ha méltóan mutatja be a szentáldozatot;

d) végül közép vagy szolgálati gyümölcsei, amelyek azt a szándékot, élőt vagy holtat támogatják, amiért vagy akiért miséznek.

A jámbor Olier (1608–1657) a Szent Sulpice szeminárium nagynevű alapítója, gyönyörű képben vázolja ezt a szent osztozkodást. Az oltár – szerinte – a hármas Egyház középpontja, összekötő kapcsa. Mind a három Egyház alapjában rendülne meg, ha valamely hatalom az oltárt le tudná rombolni. A szenvedő Egyház, amely némelyek szerint több tagot számlál, mint ahány ember él itt a földön, mérhetetlen szomorúságba és vigasztalatlanságba merülne. A küzdő Egyház, mely ezzel az áldozattal csakhamar valamennyi kegyelemforrását elvesztené, meg lenne fosztva az élet szerzőjétől, minden malaszttól s így hamarosan tönkre menne. Az ég lakói pedig nélkülöznék azt a látványt, amelyet gyönyörrel teli elragadtatással szemlélnek.

A gyümölcsözés módja és mértéke

Tekintve a módot, ahogyan a szentmise termi gyümölcseit, ezeket ismét három csoportba oszthatjuk.

a) Vannak gyümölcsök, melyeket a szentmise „a véghez vitt cselekedet erejénél fogva” (ex opere operato) hoz létre a bemutató vagy a résztvevők lelki állapotától, jámborságától, áhítatától teljesen függetlenül;

b) más gyümölcsöket a szentmisében imádkozó Egyház eszközöl ki. Az Egyház, mint Jézus Krisztus szeplőtelen jegyese mindig kedves Isten előtt s így imája is – függetlenül a miséző vagy misehallgatók buzgalmától – feltétlenül hathatós;

c) ismét más gyümölcsöket a miséző pap s a résztvevők áhítata, jámborsága fakaszt.

Méltán felmerülhet itt az a kérdés is, vajon a szentmise végtelen avagy véges értékű‑e.

Ha a szentmise bemutatójának, Krisztusnak méltóságát s az áldozati ajándék becsét tekintjük, azt kell állítanunk, hogy minden egyes eucharisztikus áldozat éppúgy végtelen értékű, mint a kereszthalál áldozata, amelyet vérontás nélkül megismétel. Ugyancsak végtelen az erő is, amely minden szentmisében megvan áldással, kegyelemmel árasztani el az egész mindenséget.

Az is kétségtelen, hogy a szentmise hatásait nem korlátozza a benne résztvevők száma. És ha a csikágói eucharisztikus kongresszuson milliók hallgattak egy szentmisét, azért nem jutott egyesekre kevesebb kegyelem.

Az ún. közép vagy szolgálati gyümölcsökről azonban azt kell mondanunk, hogy Jézus Krisztus bölcs s szent szándéka szerint végesek s bel- és külterjedelemben korlátozottak. A tévmentes Egyház gyakorlatából tudjuk ezt, amely ti. megengedi, hogy ugyanarra a szándékra, pl. egy megholtért több szentmisét is végezzünk. Egyházunk közhite az is, ha ugyanazt a szentmisét több szándékra, pl. több elhunytért vagy élőért mutatjuk be, a gyümölcsök megosztanának s így egyre-egyre kevesebb jut. Mindez ellentmondást tartalmazna, ha a szolgálati gyümölcsök is korlátlanok, végtelenek volnának.

Létrehozva 2015. augusztus 19.