A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) a hitvédelmi írásokat tartalmazó “Ünnepnapok” című XII. kötetben jelent meg.

A katholikus egyház a szeplőtelen fogantatás kihirdetésének ezidei ötvenedik évfordulója alkalmából nagy ünnepre készül; érzi s tudja, hogy e hitcikkelyben a természetfölötti világnézet nyer fölséges és elragadóan szép kifejezést. A szeplőtelen fogantatásban alakul ki az Isten alázatos szolgálója csillagkoszorús királynévá, «nagy jellé», mely tényleg világnézetek vízválasztóján emelkedik ! E csillagkoszorús Szűz lobogtatja a természetfölöttiség zászlaját, mellyel a kereszténységnek győznie kell az egész vonalon ; ezt begöngyölíteni, reánk nézve annyi, mint tönkre menni.

Ez ünnepnek előkészítésére s fényes megülésére hív fel X. Pius pápa az ő legújabb körlevelében. Az első körlevél mint meleg vérlüktetés hatotta át az egyháznak testét; a lélek leheletét, a belsőséges vallásosság érzetét vettük ki belőle mindnyájan. A lelkipásztor-pápa szólt hozzánk ; az a pápa, aki pásztor és atya, s azért a pásztor szavára, az atya hangjára ismertünk rá fölszólalásában s föléledtünk tőle. Annál is inkább, mert hát miről is szólhatott volna másról, mint életről; lelkünk életét kívánta füléleszteni s mindeneket Krisztusban megújítani.

Most második enciklikája fekszik előttünk. A hang ugyanaz, a szív hangja ; az irány ugyanaz, a krisztusi élet fölélesztésének vágya; de ez alkalommal rámutat az élet kiváltásának eszközére, rámutat a törekvések csapásai közül az igaz, biztos útra ; hirdeti: menjetek arra felé, merre a köztünk élt és járt élet a leghívebb nyomokat hagyta maga után; lépjetek érintkezésbe azzal, ki Krisztus lelkét a legmélyebben fogta föl s életét életében a leghívebben fejezte ki; menjetek ahhoz, kinek szivében a krisztusi szeretet a leglángolóbban s számotokra a legbiztatóbban maradt jön; kérdezitek tán, hogy ki legyen az? felelem : az ő anyja, a szeplőtelenül fogantatott Szent Szüz!

Ez enciklika az én szemeimben olyan mint egy Máriadóm : krisztusi alapokon áll, de a Szent Szűz dicsőségére épül, hogy végre is a kereszt rózsájában, Krisztusban, virágozzék ki, — hogy Krisztus kegyelme s dicsősége koszorúzza azt. így tartja azt a mi Szentséges Atyánk. Krisztus Urunk az alap ; benne, általa, vele, emelkedik a természetfölötti, erkölcsi világ, s ugyancsak ő ez erkölcsi világ koronája ; de e gazdag s isteni művésziességgel tagozott világnak hierarchiájában, az élet kiáradásának fúgáiban van egy lélek, mely a Krisztussal való összeköttetésben a legpáratlanabb, s a krisztusi kegyelemnek velünk való közlésében mégis a legközvetlenebb helyet foglalja el, s ez a szeplőtelenül fogantatott Szűz, az «ő anyja». A hideg gondolat tán azt veti ellen : mi köze van a Divina Commedia lelkes hívének Dante anyjához, s gondol-e a sixtusi Madonna csodálója Rafael dajkájára? De ez a gondolat, amilyen kegyeletlen még Dante s Rafael esetében, oly ügyetlen és lapos és téves, ha Krisztusra s az ő anyjára alkalmazzuk,

A pápa felel rá: miután az Isten emberré lett, «az ő anyja az isteni titkokban tevékeny résztvevő lett; ő őrzi meg azokat magában, s Krisztus után ő az a kiváló alap, melyen a hitből való élet a századok folyamán kiépülhet)). Ő adta nekünk az Urat, de úgy adta, hogy mint anyja egyszersmind az Úr szellemének és lelkének választott edénye és szent Grálja; benne gyülemlett föl nemcsak az a vér, mely később Krisztus szívét lüktette, hanem az élet- és vérközösség folytán az a szellem is, mely Krisztus szivét eltöltötte. Benne, mint az Alpesek kristályos tartályaiban a vízfolyások üdítő vizei, gyülemlettek föl a kegyelmek, az öntudatos, fejlett krisztusi életnek epikai kiadása. E bensőséges életközösségnél fogva senki sem képes úgy vezetni a lelkeket Krisztus megértésére, mint ő. Mert ugyan ki fogta föl mélyebben Krisztus születésének s gyermekségének titkait, mint az anya, s nevezetesen ki van mélyebben beavatva a megtestesülésnek szent titkaiba, mely pedig kezdete és alapja a hitnek? … Ő volt beavatva Krisztus szándékaiba és gondolataiba, ő élte át szent Fiának életét. Senki sem ismerte föl Krisztust úgy, mint ő, s azért ő a mi hivatott vezérünk s útmutatónk Krisztushoz.

A teljes dokumentum elolvasható itt.

Létrehozva 2022. szeptember 6.