Belső csönd, külső lárma

A külső csönd nem jellemezte ezt a lelkigyakorlatot: hol a hittantáborosok lármája, hol a közelben lévő fészekalj éles csivitelése hallatszott. Néha fölsóhajtottam: Milyen jó lenne egy kis csönd!

Ültem az Úr lábainál, és hallgattam a belső csöndet, amelyben ezt mondta: Légy árnyas fa, amelynek árnyékában lehet tétlenül ücsörögni, semmit tevően, tudva, hogy védelem alatt áll, aki behúzódik árnyékába. Ne zavarjon, hogy az árnyékodban ücsörgők semmit sem tesznek, sőt esetleg semmittevők! Isten irgalma beemeli őket az üdvösségbe. Egyetlen engesztelő lélekért is megkegyelmez az Úr. De nem te teszel valamit, hiszen semmit sem teszel, csak kinyitod a szívedet, és az Úr maga lesz sokaknak otthona benned. Ezt jelenti árnyas fának lenni: engedni, hogy az Úr hűs árnyat bocsásson másoknak benned. Te csak ott vagy, jelen vagy, az árnyékot Ő adja, mert Ő a Nap.

Ott lenni, jelen lenni, kinyitni a szívet – ez az egyetlen aktivitás, amely a legteljesebb passzivitásban engedi cselekedni Istent.

„Gyönyörűséges az emberek fiai között laknom”

Egyszerre megmutatta az Úr, hogy ami nekem zaj, mit jelent Őneki. Egyfajta belső tekintettel láttam az addig csak füllel zajnak hallott embereket. Éppen egy férfi és egy asszony ment vagy jött le a meredeken, és tájszólással magyarázta egyik a másiknak, hogyan lehet könnyebben föl vagy lejutni a dombon. Egyszer csak megláttam a szívemben: Isten gyönyörködik bennük, mint az Ő teremtményeiben. Azt a gyönyörűséget láttatta meg velem, ahogyan Ő látja őket. Micsoda szépség, öröm! A menny ízei! Ahol úgy fogjuk egymást látni, amint Isten lát minket: szerető, gyönyörködő tekintettel. És ezt a férfit meg asszonyt, akár tudnak róla, akár nem, Isten, mint az Ő kedves teremtményeit, be fogja emelni az üdvösségbe. „Az én alkotásaim vagytok, az enyémek vagytok!” – Isten ujjongó örömmel nézi őket.

Mennyire másként lát minket Isten, mint mi magunkat és egymást! „A virrasztó ember imája lassan tekintetté tágul. Minden embert, az egész világot és saját magát is Isten szerető tekintetével látja, az együttérzés, az irgalom és áldás tekintetével…” (A kármelita nővérek életeszménye c. könyvből)

Mi a kereszt értelme?

A lelkigyakorlat alatt jobb kezemben egy kis feszületet vittem, bal kezemben egy kis Szentírást. Jézus és Mária nevét ismételgettem. A kápolnában magam elé tettem a feszületet.

Miért kínhalállal kellett megváltania Istennek a világot? – kérdeztem, és egyszerre nehézségem támadt a kiengesztelődés teológiájával, mely szerint Isten az Ő Fia halálában engesztelte ki önmagával a világot. – Aki haragszik, azt kell kiengesztelni. Isten nem haragszik, ő nem ember. – Én nem ilyennek ismerem Őt, a személyes Istent, aki a szívemben van. – Megkaptam az életre szóló választ: a kereszt feltétel nélküli szeretet. Amint Pál mondja: a jótevőért is alig hal meg valaki, nemhogy az ellenségért. A különféle teológiai megközelítések, sőt a Szentírásban található képek is pusztán próbálják körüljárni a misztériumot, Isten misztériumát. Sokszor antropomorf módon, vagyis Istent emberi tulajdonságokkal ruházva föl. Ezek emberi megközelítések. Nem rosszak, de mivel a misztérium megragadhatatlan, csak körüljárni tudják. Ezért áll hozzám közel az ún. negatív teológia: semmire nem lehet azt mondani, Isten ilyen vagy olyan, ez vagy az, csak az állítható, hogy Isten nem ilyen, nem olyan, nem ez, vagy nem az, mert Ő más, mint mi vagyunk, nem zárható emberi fogalmakba. A teológiának – mivel Istenről való beszéd – mégis valamilyen módon meg kell közelítenie, de ezek pusztán emberi magyarázatok, nem fejezhetik ki teljesen Isten lényegét.

A kereszttel Isten tanít bennünket a szeretetre, aki Ő maga. A szeretet pedig feltétel nélküli. Feltétel nélkül kell tehát szeretnem mindenkit, mert mindenki Isten teremtménye, mindenki az Övé, mindenkiben gyönyörködni akar. A feltétel nélküli szeretet megköveteli a teljes bizalmat Istenben, tehát bármit is ad, feltétel nélkül bíznom kell benne, hogy Ő jó, és feltétel nélkül el kell fogadnom tőle mindent. A szenvedés feltétel nélküli szeretet, bizalom Istenben.
Forrás

Létrehozva 2013. október 1.