9. Összefoglalás 

Amikor a Szentlélek kiáradásáért imádkoztunk, akkor itt volt egy segítő testvér egy másik közösségből. Ő mondta, hogy menyire megrendítette, és milyen nagy ajándék volt a számára az, hogy akikért imádkozott, azok túlnyomó többségben, amikor megkérdezte, hogy miért imádkozzunk, akkor azt kérték, hogy Jézus szeretetéért. Hát ez a Szentlélek! Az a „szeress és tégy, amit akarsz” betölt az Isten szeretete és ez a szeretet ismerteti föl , hogy mit tegyek, hogyan tegyem. Mindig ott van az, hogy kiért teszem.

És mi most már nem pusztán ellene mondunk a bűnnek. A küldetés nem a bűn elleni harcra szólít fel, hanem a nagyobb szeretetre szólít. Az, hogy közben elbotlunk, besározódunk, bűnt követünk el? Hát hála Istennek, ott van a Bűnbocsánat szentsége. De az, amiért mi elfogadjuk a Szentlelket, befogadjuk az Isten szeretetét, és elindulunk az Ő küldetésében, az a világ üdvössége. Ez hallatlanul pozitív valami. Nem valaki ellen, hanem valakiért indulunk útnak. Hogy mások is megsejtsék azt a szeretetet, azt a boldogságot, amilyet egyedül Isten adhat meg. Amit kiírtam a tábla egyik oldalára, ezek voltak a szeminárium fő témái:

Jézus meghív napról-napra, és itt a lelkigyakorlat alatt is meghívott a személyes szeretetre, meghívott a megtérésre és az állandó megtérésre, a kiengesztelődésre, meghív a szentségek gyakori vételére, a gyakori szentgyónásra, szentáldozásra, az evangélium napi életére, tehát, hogy olvassuk a Szentírást, és meg is valósítsuk azt, amit olvastunk. Meghív arra, hogy megpihenjünk nála, hogy csöndben legyünk előtte, hív a szentséglátogatásra. Vagyis, meghív az életszentségre.

És Jézus küld, hogy a Szentlélek által szeressek, szolgáljak, az Örömhírről tanúságot tegyek a példámmal, életemmel, szavaimmal, és így a konkrét környezetem megszentelődjön, az én konkrét világom, a konyhától a munkahelyig, a betegágytól az utcáig. Ezt a küldetést kaptam, és ezt fogadom el az Úrtól.

És ha ezt élem, akkor természetszerűleg különbözni fogok a környezetemtől és a világtól. Így leszek jel, vagy, ha úgy tetszik, a mai szimbólum szerint: só. Ha a só ízét veszti, mire való többé. A palesztin vidék kősót használt. Ezt egy rongyba kötve belelógatták a fővő ételbe. Amikor a só kifőtt belőle, és ott maradt a kavics, azt már nem használhattak, és ezért kivetették az utcára. Tehát ez mindennapi konkrét tapasztalat volt. Ha a só ízét veszti, akkor már nincs értelme. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem a világot alakítsátok át Isten országává.

(Vége)

Létrehozva 2015. október 18.