A KÉT LEGERŐSEBB VÁGY

Miért engedjük meg, hogy kísértő gondolatok foglalkoztassanak, amelyek ellentétben állnak az Isten Igéjével és akaratával? Valljuk be őszintén: így akarjuk. Nem jelentenek kísértést azok az ételek, melyeket nem szeretünk, azok az ellenkező nemű emberek, akiket nem találunk vonzónak, azok az előléptetések, amelyeket nem akarunk, stb. A kísértésben az a csali, hogy a gonosz biztos boldogulást ígér, ha megszerezzük azt, amit Isten akaratával ellentétesen akarunk, és amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá. Ne higgy neki! A test kívánsága kielégíthetetlen. Ezzel ellentétben: “Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, majd kielégíik őket” (Mt 5,6). Egyedül abban találsz boldogságot, ha helyes kapcsolatokat ápolsz, a Szentlélek ereje által élsz és a Lélek gyümölcseit termed.

Azért eszünk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy együnk?

Az étvágy feltétlenül fontos ahhoz, hogy életben maradhassunk. Tehát azért eszünk, hogy éljünk. Viszont az étel nem jelent többé megelégedést, ha életünk értelmévé válik. Sőt, felőröl bennünket. Emberek milliói vesztik el az önuralmat az étkezés terén. A testünknek szüksége van helyes táplálkozásra. A megfelelő étkeket fogja kívánni, amelyek egészséget jelentenek, és az immunrendszer működését is fenntartják. Egészséges leszel és szabad, ha azért eszel, hogy természetes étvágyadat csillapítsd. Ugyanakkor elveszted önuralmadat, ha evéssel akarod csillapítani a benned levő feszültségeket, vagy mohóságból hol az édességet kívánod, hol a sósat, stb. Ez rossz hatással lesz egészségi állapotodra is.

Nem véletlen, hogy Pál az ételek helytelen élvezetét is ott említi, ahol józan intelmét olvashatjuk: “…az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő szellemekre és ördögi tanításokra hallgatnak” ( 1 Tim 4,1 ) . Az utolsó idők jelei közé tartozik az is, hogy vannak, akik “tiltják… bizonyos ételek élvezetét” (3. vers), pedig azok indokolt szükséget elégítenek ki. Az a tapasztalatom, hogy minden étkezési rendellenesség hátterében szellemi tényező áll. Ugyanakkor gyakorlatilag alig akad olyan tanácsadó, aki az anorexiát (lelki feszültségek okozta kóros étvágytalanság) és a bulímiát (kóros, kényszeres zabálás) szellemi eredetűnek tekintené.

Fékevesztett szexuális vágyak

Pál józanságra int az utolsó időkkel kapcsolatban (lTim 4,3). Itt említi a házasságot is (azt a kapcsolatot, amelyet Isten arra szánt, hogy benne a szexuális vágyak kielégüljenek). A nemi vágy is olyan hatalmasság (Ef 6,12), amely a Szentírás szerint a bűn egyik leggyakoribb forrása. Pál azt írja: “Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik” ( 1 Kor 6,18). Már sok embert lelkigondoztam szellemi problémák miatt. Szinte mindenki bevallotta, hogy valamilyen szexuális torzulás van az életében. Vannak, akik képtelenek uralkodni a vágyaikon, mások démonikus nemi erőszak áldozataiként szenvednek. Sőt, a szex szinte kivétel nélkül megkötözöttséget jelent azok életében, akiket korábban molesztáltak, vagy akik undorító sátáni szexuális szertartások résztvevői voltak. Ha létezik olyan, hogy démonok az egyik emberből átmennek a másikba, akkor azt mondanám, hogy ez leginkább a törvénytelen szexuális egyesülés útján következhet be.

Szexualitásunkat Istentől kaptuk, a vegetatív idegrendszer működésének szerves részeként. A normális szexuális tevékenység életünk rendszeres, ritmikus része. Jézus viszont azt mondta: “aki kívánságga1 tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,28). Arról beszél, ami szexuális téren túllépi az Isten által megszabott kereteket. Az itt említett nemi kívánság eredeti görög kifejezése az epithümosz szó. Az epi előtag azt jelenti, hogy “hozzá ad”; tehát azt jelzi, hogy a természetes ösztönhöz valamit hozzáadtak. Jézus felhívja rá a figyelmünket, hogy ne adjunk hozzá semmit az Istentől kapott természetes ösztönhöz úgy, hogy felfokozott vágyakkal fertőzzük a gondolatainkat. Nemi életedet egyedül úgy uralhatod, ha gondolataidon uralkodsz.

A nemi kívánság testi megnyilvánulást követel, és itt lép színre a Római levél 6. fejezete. Halandó testünkben nem engedhetjük a bűnt uralkodni ( 12. vers) azáltal, hogy testünket a gonoszság fegyverévé adjuk át (13. vers). A Sátán minden esetben teret kap, amikor szexuálisan vétkezel a testeddel, és rendezetlen nemi életed szellemi problémává válik. Az egyik konferencia végén egy misszionárius elmondta, hogy 20 év megkötözöttség után végre megszabadult a nemi vágy kötelékétől. Lelkigondozást kért emiatt már akkor, amikor missziós szolgálatára készült, majd minden szabadsága alatt is, viszont soha nem aratott tartós győzelmet mindaddig, míg végül fel nem ismerte, hogy problémája szellemi háttérből fakad, és szellemben kell rá megoldást találni.

A SZABADULÁS ÚTJA

Az első korintusi levél 10,13 ragyogó jó hírt tartalmaz számunkra. Van kiút a kísértés miatti aggodalmakból és félelmekből: “Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” Hol van az a kiút, amiről Pál beszél? Ugyanott, ahol a kísértés megfogalmazódik: az értelmedben. A kísértések először a gondolataidban fogalmazódnak meg. Ezt vagy saját érzékiséged, vagy maga a kísértő sugallja. Ha eltöprengsz a gondolaton, ha lehetőségként melengeted, akkor előbb-utóbb meg is teszed, ez pedig már bűn. Ehelyett Pál azt mondja, hogy minden gondolatunkat ejtsük Foglyul a Krisztus iránti engedelmességre (2Kor 10,5) . A kísértéstől való menekülés első lépése az, hogy megragadunk minden gondolatot, mihelyt elménk küszöbét átlépi.

A befurakodó gondolatot foglyul ejtjük. Ezután a következő lépés, hogy kiértékeljük. Pál nyolc kitételt sorol fel, hogy miken gondolkozzunk: “ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe” (Fil 4,8). Tedd fel magadban a kérdést: “Megfelel-e Isten igazságának ez a gondolat? Tisztességes dolgot sugall-e? Igazságos-e? Tiszta-e? Ha cselekedetre váltom, akkor kedves dolog fog-e kisülni belőle és nemesíti-e az életemet? Egyetért-e majd a többi hívő a tettemmel? Lehet-e Istent dicsőíteni érte?” Ha e kérdések bármelyikére “nem” a válasz, akkor azonnal töröld a gondolatot. Semmi közöd ne legyen hozzá. Amennyiben rendszeresen visszatér, mondj ismételten nemet. Isten Igéjének ígéretei alapján megtalálod a menekülés útját, ha megtanulod, hogyan kell a kísértő gondolatokra reagálni: megállitod őket elméd ajtajánál, Isten Igéjének mérlegén kiértékeled, majd elveted, ha nem felelnek meg a mércének.

Ugyanakkor ha egy gondolat eszedbe jut és megfelel a Fil 4,8-ban szereplő tesztnek: igaz, tisztességes, igazságos, stb., akkor “vedd figyelembe” (8. vers), azaz azon járjon az eszed, és aszerint cselekedj (9. vers). “…és veletek lesz a békesség Istene” (9. vers). Ez pedig sokkal jobb eredmény, mintha elbuksz a kísértésben, és a bűnös viselkedésnek meglesz a fájdalmas, gyötrő következménye.

Megvallani és ellenállni

A bűn-gyónás-bűn-gyónás-bűn… állandó körforgásában fennakadt emberek végül elvesztik a reményt, hogy valaha is megtapasztalhatják az igazi győzelmet a bűn fölött. Merő akaraterővel nem lehet kivédeni azt, hogy az épp előbb megvallott bűn megismétlődjön. A Sátán pedig készen áll, hogy kárhoztasson: Az önuralom csupán illúziónak tűnik, a hívő élet pedig végeláthatatlan hánykolódás.

Ha engeded a bűnt uralkodni; az olyan lesz, mint a kutya, amely berohan az udvarodba; beléd harap és nem enged el. Ekkor magadat kezded ütni, mert elbuktál és Istenhez kiáltasz bocsánatért. Ő megbocsát, de a kutya még mindig ott van. Miközben Istenhez kiáltasz, miért nem inkább a kutyát ütöd, miért magadat? A Jak 4,7 azt mondja: “Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut előletek”. Helyes, ha megvalljuk a bűnünket, sokszor azonban elmulasztjuk betartani a Biblia útmutatását, amely megtöri ezt a körforgást: ha bűn van az életünkben, azt meg kell vallani, majd ellent kell állni. Ha győzelmet akarunk aratni a bűn felett, akkor feltétlenül ellen kell állnunk a Sátánnak és távozást kell parancsolnunk neki.

Úgy élünk, mintha csupán Isten és ez a beteg emberiség lenne az egyetlen valóság a szellemi világban. János azonban ezt írja: “Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1 Jn 2,1 ) . Ha győzni akarunk a kísértés és a bűn felett, és meg akarjuk tapasztalni a szabadságot, akkor oda kell fordulnunk igazi Pártfogónkhoz, és szembe kell szegülnünk elvetemült ellenségünkkel.

Létrehozva 2021. június 27.