A következő megállapítások rámutatnak arra, hogy milyen bűnöket okoz számos területen az, ha engedünk a kísértésnek, és Isten akaratának határán túl is folytatjuk azokat a jó dolgokat, amelyeket számunkra készített.

• a testi pihenésből lustaság lesz,
• a csendességből szótlanság,
• ügyes pénzkeresetből fösvénység és kapzsiság,
• az élet élvezéséből mértéktelenség,
• testi gyönyörből érzékiség,
• mások javai iránt való érdeklődésből irigység,
• az ételek élvezetéből falánkság,
• az önmagunkra való odafigyelésből önzés,
• önbecsülésből beképzeltség,
• közlékenységből pletyka,
• óvatosságból hitetlenség,
• pozitív hozzáállásból tapintatlanság,
• haragból düh és indulatosság,
• szeretetteljes gondoskodásból túlzott féltés,
• helyes értékítéletből kritika,
• azonos neműekkel való barátkozásból homoszexualitás,
• szexuális szabadságból erkölcstelenség,
• lelkiismeretességből maximalizmus,
• bőkezűségből pazarlás,
• önvédelemből becstelenség,
• körültekintő magatartásból félelem.

Bűn helyett fejlődés

Az 1Jn 2,12-24 leírja a hívő ember fejlődésének három szintjét a bűnnel kapcsolatban. Az első szintet a “gyermekkorhoz” hasonlítja ( 12. vers) . A hitben kisgyermekekre az jellemző, hogy bűneik megbocsáttattak, és megismerték Istent. Másképp fogalmazva Isten családjába tartoznak, és nem terheli őket a bűn büntetése, viszont még nem jutottak el a teljes érettségre.

A második szint az “ifjú” kor ( 13-14. vers), akik legyőzték a gonoszt. Ők a dinamikusan fejlődő hívők. Erősek, mert Isten beszéde bennük lakik. Ismerik az igazságot, és fel is tudják használni, hogy ellenálljanak a Sátánnak az elméjükért folyó csatában. Többé nem foglyai ellenőrizhetetlen szenvedélyeknek. Megoldódtak bennük azok a személyes és szellemi konfliktusok, amelyek sok hívőt elválasztanak attól, hogy élvezzék a Krisztustól kapott igazi szabadságot. Szabadok, és meg tudnak maradni ebben a szabadságban.

A harmadik szint az “atyaság” ( 13-14. vers). Ők már közelről, személyesen ismerik Istent. Hitük szilárdan meggyökerezett az Istennel való szoros, bensőséges és szeretetteljes kapcsolatban, ami szellemi növekedésünk célja. János felszólít minket, hogy életünk során küzdjünk a bűn hatalma ellen azáltal, hogy elkötelezzük magunkat a növekedés mellett. Majd tovább folytatja, és leírja a Sátán kísértő módszereit.

A KÍSÉRTÉS CSATORNÁI

Életed során kísértések érnek. Felkészültebben tudsz ezeknek ellenállni, ha a Szentírásból felismered, hogy mindössze háromféleképpen tud a Sátán Istentől független cselekedetre csábítani. János összefoglalja ezeket, amikor a hívőket a világhoz való helyes viszonyról tanítja: “Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Anya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratét cselekszi, megmarad örökké.” 1 Jn 2,15-17)

A kísértés három csatornája: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. A test kívánsága a test “étvágyába” és annak e világban történő kielégítésébe kapaszkodik. A szem kívánsága az önérdekre irányul, és próbára akarja tenni Isten Szavát. Az élet kevélysége önmagunk előmenetelét és dicsőségét hangsúlyozza. A Sátán az első Ádámot és az utolsót is kitette mindhárom kísértésnek. Az első Ádám csúfosan elbukott, és ennek következményeitől még mi is szenvedünk. Az utolsó Ádám -Jézus Krisztus- is szemtől szembe került a Sátán hármas kísértésével, ő viszont fényes győzelmet aratott. Ő az erőforrásunk, és hatalma által minden kísértés felett győzhetünk, amit a Sátán ránk mér.

A test kívánsága

A Sátán a test kívánságával közelített először Évához. Kétséget ültetett az elméjébe a fa gyümölcsével kapcsolatban, amikor azt kérdezte: “Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájárál sem ehettek?” (Ter 3,1 ) Éva válaszolt, hogy Isten azt mondta: “Nem ehettek abból, ne is érintsétek” (3. vers). A Sátán azonban étvágyat gerjesztett a nőben, hogy egyen a tiltott gyümölcsből.

“Az asszony pedig úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról” (6. vers). Ádám és Éva elestéhez hozzájárult, hogy behódoltak a test kívánságának.

A Sátán Jézust is próbára tette a test kívánsága terén. Az Úr Jézus már 40 napja böjtölt, és a Sátán a pusztában éppen azon a ponton próbálta megkísérteni, ami nyilván a leggyengébb volt az adott pillanatban: “Ha Isten Fia vagy, mondd; hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Mt 4,3). A Sátán nem mindentudó, ugyanakkor nem is vak. Megfigyelte, hogy mi lehet testi téren Jézus leggyengébb pontja az adott pillanatban. Látta, hogy 40 napig nem evett semmit. Téged is szemmel tart, és keresi a leggyengébb pontodat testi téren, amikor ételre, pihenésre, kényelemre és szexre vágyakozol. A kísértés akkor a legerősebb, amikor éhesek, kimerültek vagyunk, és megtámad a magány.

A testi kívánságok terén támadó kísértés célja, hogy elvonjon bennünket Isten akaratától, és saját testünket szolgáljuk (Ga15,16-17). Természetesen egyáltalán nem bűnös dolog, ha étkezünk, és az Éden kertben a tiltott gyümölcs sem önmagában véve volt gonosz. Az étkezés jogos testi szükségletünk, és Isten ennivalót is teremtett ennek kielégítésére. Viszont arra az egy fára vonatkozóan Isten azt mondta, hogy a gyümölcséből “nem ehetsz”, tehát Ádám és Éva Isten akaratát hágta át azzal, hogy evett belőle, és Istentől függetlenül cselekedett.

Létrehozva 2021. június 27.