Néhány tanács arra, hogyan éljük túl a depressziót anélkül, hogy elvesztenénk a hitünket.

A depresszió egy betegség. Keresztény voltunk nem jelenti azt, hogy soha nem fogunk szenvedni tőle. A hit megment, de nem gyógyít; legalábbis nem mindig. A hit nem gyógyszer, még kevésbé csodaszer vagy varázsital. Mindazonáltal lehetőséget kínál az ezt elfogadóknak arra, hogy más módon éljék meg szenvedésüket és rátaláljanak egy útra a reményhez, ami azért fontos, mert a depresszió aláássa a reményt.

Íme néhány tanács e nehéz időszak átvészeléséhez Jean-François Catalan pszichológustól, jezsuita atyától.

Normális-e, ha megkérdőjelezzük a hitünket, vagy akár fel is adjuk, ha depresszióban szenvedünk?

Sok nagy szent élt át sötét időszakokat, „sötét éjszakákat”, ahogy Keresztes Szt. János nevezte. Ők is elkeseredésben, szomorúságban, lelki fáradtságban szenvedtek, néha egészen a kétségbeesésig. Ligouri Szent Alfonz ilyen sötétségben töltötte életét, miközben a lelkeket vigasztalta („a pokol kínjait élem át” – ahogy mondani szokta), mint a szent arsi plébános. Kis Szent Terézt „egy fal választotta el a mennytől”. Már nem tudta, hogy Isten, vagy a Mennyország létezik-e egyáltalán. Mégis, a szeretet átsegítette ezen a szakaszon. A sötét időszakok nem tartották vissza a szenteket, hogy a hit erejével túljussanak rajtuk. És éppen e miatt a hit miatt avatták őket szentté.

Ha depressziós vagy, akkor is átadhatod magadat Istennek. Abban a pillanatban megváltozik a betegségérzeted; rés nyílik a falon, pedig a szenvedés és a magány nem tűnik el. Ez egy folyamatos küzdelem eredménye, ugyanakkor egy kegyelem is, amely megadatott nekünk. Kétféle mozgás van: egyrészt megteszed, amit tudsz, még akkor is, ha ez minimálisnak és hatástalannak tűnik, de megteszed – beveszed a gyógyszereidet, felkeresed az orvosodat vagy a terapeutádat, megpróbálod fenntartani vagy megújítani a baráti kapcsolataidat –, ami néha nagyon nehéz, mert a barátok elhagytak, vagy éppen a hozzád közel állók csüggedtek el. Másrészt számíthatsz Isten kegyelmére, aki segít megóvni téged a kétségbeeséstől.

A szenteket idéztük, de mi a helyzet a hétköznapi emberekkel?

A szentek példája nagyon távolinak tűnhet a hétköznapi ember számára. Gyakran az éjszakánál is nagyobb sötétségben élünk.  Ám a szentekhez hasonlóan mi is megtapasztalhatjuk, hogy a keresztény élet így vagy úgy, bizonyos értelemben egy küzdelem: küzdelem a kétségbeesés ellen, az önmagunkba való bezárkózás ellen, önzésünk, elkeseredésünk ellen. Mindannyian mindennap megküzdünk mindezzel.

Mindannyiunknak megvan a maga saját személyes küzdelme a valódi, hiteles élettel ellentétes pusztító erőkkel szemben, legyenek azok természetes okból fakadóak (betegség, fertőzés, vírus, rák stb.), pszichés okokból származók (bármilyen idegi alapú folyamat, személyes konfliktus, frusztráció) vagy spirituális eredetűek. A depressziónak lehet fizikai, vagy pszichológiai, de lelki oka is. Az emberi lélekben ott van a kísértés, az ellenállás, a bűn. Nem maradhatunk némák a sátán ténykedései láttán, aki megpróbál eltántorítani minket, hogy ne kerüljünk közelebb Istenhez. Ő hasznot tud húzni a depressziónkból, szenvedésünkből, megpróbáltatásainkból. Az a célja, hogy elcsüggedjünk és kétségbeessünk.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. augusztus 30.