Gyógyulás depresszióból
A legutóbbi leányfalui lelkigyakorlaton (Dr. Gál Péter lelkigyakorlata. A szerk.), 2022. május 21-én ezt a tanúságtételt hallgathattuk meg.
A legutóbbi leányfalui lelkigyakorlaton (Dr. Gál Péter lelkigyakorlata. A szerk.), 2022. május 21-én ezt a tanúságtételt hallgathattuk meg.
Beszélgetés Bíró László püspökkel
Bíró László nyugalmazott tábori ordinárius, egykori családreferens püspök igen hosszú ideje küzd különféle betegségekkel. Élete utóbbi évtizedére különösen rányomta a bélyegét mindez, kerekesszékbe is kényszerült. Most, hála Istennek, jobb az állapota, mint korábban várható volt. Telefonos interjúnk idején – a betegek világnapja közeledtével – is éppen kórházban volt, egy szokásos erősítő kúrán.
Néhány tanács arra, hogyan éljük túl a depressziót anélkül, hogy elvesztenénk a hitünket.
A depresszió egy betegség. Keresztény voltunk nem jelenti azt, hogy soha nem fogunk szenvedni tőle. A hit megment, de nem gyógyít; legalábbis nem mindig. A hit nem gyógyszer, még kevésbé csodaszer vagy varázsital. Mindazonáltal lehetőséget kínál az ezt elfogadóknak arra, hogy más módon éljék meg szenvedésüket és rátaláljanak egy útra a reményhez, ami azért fontos, mert a depresszió aláássa a reményt.
Átnéztem a Rod Dreher Naplója, csak előfizetőknek elérhető, vallási dolgokról szóló Substack hírlevelem archívumait, és rábukkantam erre a levélre, amit még 2021-ben küldött nekem egy barátom és olvasóm, aki ma már ortodox keresztény, de hosszú időt töltött az okkultizmusban. Engedélyt adott arra, hogy ezt közzétegyem. Talán van köztetek olyan, akinek szüksége van arra, hogy elolvassa.
Az egyik probléma, amikor az ember elhagyja az okkultizmust, hogy az emberek hallani akarnak kísérteties, pikáns dolgokról. Senki sem törődik a lelkeddel, ahogy a zsoltár mondja.
Az unalom tollai
Az irodalom előszeretettel festette le az acédia unalmát. Ez Bovarynénak a betegsége, amelyet Gustave Flaubert ír le: „Az élete hideg volt, mint a padlás, melynek tetőablaka északra néz és az unalom) ez a csendes pók, az árnyékban hálójával beszőtte szíve minden sarkát.” Csehov színháza is tele van ezekkel a mindenféle házimunkától megszabadult szereplőkkel, akik a tétlenségre vannak ítélve. „A plébániámat megeszi az unalom.” Ezek az Egy falusi plébános naplójának első szavai. Georges Bernanos nagyon finoman elemezte és megjelenítette ezt az „isteni” bűnt, ami az acédia: „Az ember unalma mindenhová elér, atyám, és majd még a földet is megpuhítja”, olvashatjuk Monsieur Oulin című meglepően modern művében.
„Aki kevesebbet tesz, mint amit tennie kellene, az depressziós lesz. Szomorú ember. Aki többet tesz, mint amennyit tennie kellene, az
Magyarország lakosságának hét százaléka szenved súlyos depressziós megbetegedésben, és további hat százalék is kezelésre szorul depressziós tünetei miatt. Sokuk egyáltalán nem kap kezelést, és szenvednek, pedig meggyógyulhatnának. Vajon mi lehet a helyzet a keresztyén közösségekben?