„Soha nem voltam még ilyen boldog”
2018. január 13-án kora reggel, három év rákos szenvedés után Pedro Ballester átadta lelkét Istennek. Szülei, greygarth-i Opus Dei testvérei és néhány más helyi lakos vette körül, miközben mellette imádkozták a Salve Reginát.
Pedro temetésére a manchesteri Szent Név templomban került sor, több mint ötszázan vettek részt, köztük mintegy 40 koncelebráló pap.
„A szenvedés volt a tananyag, a tanterv, melyet Pedro tanulmányozhatott, de nem valamilyen elvont, intellektuális módon, hanem a legszemélyesebb, hús-vér módon, amit csak el lehet képzelni. És ő kitűnően megfelelt.” P. Joseph Evans, a Greygarth Hall káplánja
Hat hónappal halála után, 2018. július 17-én a Manchesteri Egyetem posztumusz mesterdiplomát adományozott Pedrónak. Ez volt az első posztumusz diploma, amelyet a Vegyészmérnöki Kar valaha is kiadott, és ez tanúskodik arról a benyomásról, melyet Pedro az a rövid idő alatt tett, amíg ott tanult.
Kevesebb mint egy hónappal halála előtt az Opus Dei fiatal tagjainak egy csoportja meglátogatta Pedrót a kórházban. A csoportos összejövetel után mindegyikükkel külön-külön akart beszélni. Később barátai elárulták, hogy mindannyiukat arra bátorította, hogy legyenek hűségesek és tartsanak ki a hivatásukban. Az egyik barátját megkérdezte: „Boldog vagy?”, mire barátja azt válaszolta: „Igen, az vagyok, és te?” Pedro azt válaszolta – három év szenvedés után, és annak tudatában, hogy milyen közel van a halálhoz – „Soha nem voltam ennél boldogabb.”
Forrás angol nyelven
Az életét bemutató dokumentumfilm magyar felirattal megtekinthető itt.
Létrehozva 2023. december 15.