Melyik múló újdonságunk érhet fel Jézus örök újdonságával? Szent János Pál pápa – aki minden kora és gyengesége ellenére örökké fiatal maradt – 2002-ben, az utolsó Ifjúsági Világnapon arra emlékeztette a Torontóba érkezett több százezer fiatalt, hogy Jézus szavaival élve: “Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága”.

Ez volt a kilencedik ilyen esemény azóta, hogy először bízta a fiatalokra azt az örömöt és kihívást, hogy Krisztus üzenetét elvigyék a világba. Amikor 1985-ben először merült fel benne az Ifjúsági Világnap gondolata, pontosan krisztocentrikusan képzelte el. Elhatározta, hogy Krisztust nem hagyja ki a dologból, nem szorítja az emberi tapasztalat perifériájára. “Elképzeltem egy erőteljes pillanatot” – mondta – “amelyben a világ fiataljai találkozhatnak Krisztussal, aki örökké fiatal, és megtanulhatják tőle, hogyan legyenek az evangélium hordozói más fiatalok számára“. A pápa, amikor a Nagy Misszióval bízta meg őket, nem kevesebbet várt, mint ugyanazt a buzgalmat, amely az apostolok és papok első nemzedékét is lelkesítette. Így beszélt nekik Jézus Krisztusról, az igaz Istenről és igaz emberről, akinek küldetése nem kevesebb, mint a bukott világ megmentése és megváltása. Hangsúlyozta, hogy a béke és az öröm, álmaik beteljesedése nem a “birtoklás, hanem a lét eredménye lesz. A lét pedig – folytatta – “egy Személy megismerése és az ő tanítása szerinti élet által erősödik meg“. Krisztus, aki örökké fiatal, mindent újjá fog tenni, egyszerűen azzal, hogy önmagát hozza. Miért ne akarnánk ezt a felismerést közvetíteni annak a sok ezer fiatalnak, akik eljönnek az Ifjúsági Világnapra, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, arra az Istenre, aki az igazság? A fiatalok nem vágynak arra, hogy új dolgokat mondjanak nekik? Milyen múló újdonságunk érhet fel Krisztus örök újdonságával? Nincs nagyobb igazságtalanság a fiatalokkal szemben, mint megfosztani őket Krisztustól – szívük legmélyebb vágyaira apellálni, de Jézus nevét soha nem kimondani. Ez a bűn legrosszabb fajtája. Ha nem beszélünk Krisztusról, különösen a fiataloknak; ha bármilyen módon megtagadjuk, hogy Krisztushoz vonzzuk őket, akkor eláruljuk Krisztust és Istent, aki elküldte őt.

“Azt hiszem, hogy nem tudnék tovább élni” – mondta egy nagy 19. századi író, Johann Mohler – “ha nem hallanám többé őt beszélni“.

Ferenc pápa: “Nyisd meg a szíved Jézusnak“

Pontosan 10 évvel ezelőtt ebben a hónapban Ferenc pápa részt vett az első Ifjúsági Világnapon. Még csak rövid ideje volt pápa, és az őt megelőző két óriáshoz – János Pálhoz és Benedekhez – hasonlóan ő is igyekezett valamit fellobbantani abból a szellemiségből, amely az összes korábbi találkozót megmozgatta. Így Ferenc 2013 nyarán Rio de Janeiróba hívta a fiatalokat, és amikor mindannyian megjelentek, Kalkuttai Teréz anyát idézte, akitől egyszer megkérdezték: “Hol kezdjük el az egyház jobbra fordítását?“. Az ő válasza lett a sajátja, amelyet aztán mindenkit arra buzdított, hogy ő is tegye magáévá: “Te és én vagyunk a kiindulópont!“ Ő pontosan tudta, hol kell elkezdeni, mondta a pápa a brazil fiatal katolikusoknak. Egész életében nagy elszántságról tett tanúbizonyságot, amely arra irányult, hogy másokat is Krisztushoz vonzzon, különösen a legnyomorúságosabb álruhájában – a kirekesztetteket és a szegényeket, a nem szeretetteket és a nem szeretetteket. És az ő szavait magamévá teszem” – mondta Ferenc pápa, aki így folytatta:

És én azt mondom nektek: Kezdjük el? Hol? Veled és velem! Mindegyikőtök, még egyszer csendben, kérdezzétek meg magatoktól: Ha magammal kell kezdenem, pontosan hol kezdjem? Mindenki nyissa meg a szívét, hogy Jézus megmondhassa, hol kezdje.

És én azt mondom nektek: Kezdjük el? Hol? Veled és velem! Mindegyikőtök, még egyszer csendben, kérdezzétek meg magatoktól: Ha magammal kell kezdenem, pontosan hol kezdjem? Mindenki nyissa meg a szívét, hogy Jézus megmondhassa, hol kezdje. Minden Jézuson múlik, nem igaz? Ő a kapocs, Ő az, aki nélkül soha semmi jó nem jöhet. Minden, ami történik, minden öröm és béke, amire annyira vágyunk, csak Krisztus horizontján belül történhet, amelyet a közénk való eljövetelének eseménye ölel át. Az Ige testté lett” – írja Luigi Giussani. “A Lény (a Szépség, az Igazság) nem csupán nem vetette meg, hogy tökéletességét testbe öltöztesse, és nem csupán nem vetette meg, hogy elviselje ennek az emberi életnek a fáradalmait, hanem azért jött, hogy meghaljon értünk…“.

Krisztus napfogyatkozásban

Hát nem ez az egész történet? De vegyük észre, hogy a Rio óta eltelt években az üzenet valahogy elnémult. Így most, 10 évvel később, a történet már nem egészen ugyanaz. Mert Krisztus, aki a kezdetektől fogva mindig is a show sztárja volt, úgy tűnik, már nem áll az elbeszélés középpontjában. Hogyan lehetséges ez? Nem tudom pontosan, de hogy így történt, azt nem lehet vitatni. Nézzük csak meg Américo Aguiar püspök nemrégiben tett kijelentését, aki kulcsszerepet játszik az idei Ifjúsági Világnap megrendezésében, amely augusztus 1-jén kezdődik Lisszabonban, ahol segédpüspökként tevékenykedik. És igen, egyike a 21 hamarosan beiktatandó bíborosnak, akiknek beiktatására szeptember végén Rómában kerül sor. Nem akarjuk a fiatalokat megtéríteni Krisztushoz, az egyházhoz vagy bármi hasonlóhoz” – mondta egy interjúban. Hogyan egyeztethető össze egy ilyen kijelentés, bármennyi árnyalatot is adunk hozzá, a kereszténység menetrendjével?

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. október 11.