A mai világban nem jellemző az emberekre, hogy fiatalon elköteleződjenek, azonban a házasság intézményének épp az a szépsége, hogy a társak együtt fejlődnek és segítik egymást. Az teszi gyönyörűvé, hogy sosem készülhetünk fel rá teljesen.

A feleségem és én 20 évesek voltunk, mikor összeházasodtunk. Szegények voltunk és még mindketten egyetemre jártunk- teológiát tanultunk, szóval nagyon kevés elhelyezkedési lehetőségünk volt-, mellette pedig pincérkedtünk. Tapasztalatlan voltam és tehetetlen, azt sem tudtam, hogyan mossam ki a saját ruháimat.

Amikor 19 évesen jegyesek lettünk, mindenki azt mondta, hogy túl fiatalok vagyunk, egyáltalán nem állunk készen a házasságra. Még egyikünk sem látott világot, szinte semmilyen tapasztalatunk nem volt a nagybetűs életről.

Egy nagyon kicsi, padlástéri lakásba költöztünk, ez volt a legolcsóbb, amit találtunk, és még közel is volt az egyetemhez. Egy autó volt kettőnkre és az eltérő napirendünk miatt sokszor sétálnom kellett a kampusz és az otthonunk között. A lakást használt és örökölt bútorokkal rendeztük be. Egy matracon aludtunk és nem tudtunk magunknak tévét vagy drága élelmiszert venni. Ha különleges vacsorára vágytunk, egy grillen próbáltunk steaket sütni, de valójában azt sem tudtuk, hogyan kell rendesen főzni, a legalapvetőbb tudás elég volt számunkra.

Mindenkinek, aki azt mondta nekünk, hogy még nem állunk készen a házasságra, igaza volt. Nem álltunk készen.

A fiatalabb párok egyre inkább elodázzák a házasság kérdését. Nem gondolják, hogy készen állnak. Először szeretnék megismerni a világot, utazni, megismerkedni más emberekkel. Biztos karriert szeretnének, talán venni egy házat vagy gyűjtögetni egy otthonra. Persze ott van még, hogy érzelmileg is készen kell erre állni, az elhatározás, hogy igenis házaséletet akarjunk élni. Néhány ember erre nem készült fel. Boldogok úgy, hogy a barátaikkal lógnak, szép éttermekben esznek, szabadok és van személyes terük. Ezen tényezők miatt az emberek egyre később és később házasodnak, addig várnak, amíg „meg nem találják önmagukat”.

Egyáltalán nem számít, hány éves vagy, vagy mennyi dolgot értél el a felnőtt életben, sosem leszel teljesen tökéletes és nem fogsz olyan társat találni, aki teljesen tökéletes.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. április 25.