Az isteni irgalmasság rózsafüzérének magyar nyelvű szövegéhez Kovács Szilárd, a pécsi székesegyház zenei igazgatója komponált könnyen elsajátítható, a tartalomhoz tökéletesen
A Vigasztaló Szentlélekről nevezett Mirjam nővér tanítása alapján.
A magyar felirathoz kattints a fogaskerékre.
Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának legújabb könyve „A csönd ereje – a zaj diktatúrájával szemben” megvásárolható a Szent István Társulat boltjaiban
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni —
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben — ?
Mi gondom! — áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Az egyik levelezőlistán valaki közreadta egy nagyon jónak tűnő kenyér elkészítési receptjét, az alábbi megjegyzéssel: „Korunk remeke: egy valószínűleg kiváló házi sütésű kenyérreceptet úgy „sütnek el”, hogy nyakon öntik Atlantisszal meg biorezozanciával.” Megjegyzem volt benne aura kilukadás meg hasonló is.
A kulturális háború elsősorban a szavak háborúja – nyerésre áll jelenleg a baloldal. Ennek következményeit mindenhol látni lehet: a politikában,
Kocsiban ülsz, hazafelé tartasz. A focimeccsre gondolsz, amit meg fogsz nézni, vagy a vacsorára, amit főzni szeretnél, mikor egyszerre olyan hang üti meg a füledet, amilyet még soha nem hallottál. Valahonnan fentről hallatszik, és betölt mindent. Trombita? Kórus? Trombitakórus? Nem tudod, de meg akarod tudni. Lehúzódsz az útról, kiszállsz a kocsiból, és felnézel.
Közben észreveszed, hogy nem csak téged hajt a kíváncsiság. Parkoló lett az út széle. Nyitott ajtajú kocsik, az emberek mind felfelé néznek. A zöldségestől kiszaladtak a vásárlók. Az út túloldalán lévő pályán leállt a junior focimeccs, szülők és játékosok mind az eget kémlelik.
„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” (Péld 31,28-29)
Küzdelmek, bukások, bűnök, árulások, fájdalmak, sebek, csalódások, összeomlás, vereség. Ez mind együtt jár az élettel, de a házasság erőt ad nemcsak az elviselésükhöz, hanem Isten kegyelméből ahhoz is, hogy megtanuljuk legyőzni őket. Mi is megéltük mindezt a házasságunkban, s most mégis erősebbek vagyunk, mint valaha.
E furcsa cím első sugallata ellenére nem egy felületes-happy-feeling-keresztyénségről szeretnék írni – bár ilyet is kiolvashatunk Vecsei H.Miklós gondolataiból, hiszen pl. azt is mondta, hogy „…nekünk nem az a feladatunk, hogy Istent hangoztassuk, hanem hogy továbbadjuk azt a hangulatot, amit tőle kaptunk…” – hanem egy annál sokkal összetettebb és mélyebb dogmatikai, ekkléziológiai és etikai rendszer körvonalazódott ki bennem. Ez a bizonyos LaLaLa ennek három tartóoszlopára utal, magába foglalva azoknak kezdőbetűit, azaz: La-pozz! La-zulj! La-ssíts…!
A vallástalanság a nép ópiuma.
Elfeledteti a nyomasztó gondolatot, hogy van valaki felettünk, akinek engedelmességgel tartozunk, és csillapítja a lelkiismeretfurdalást, hogy nem adunk neki hálát.
Elhiteti velünk, hogy mindenben egyenlőek vagyunk, holott számtalan különbség és hierarchia járja át a valóságot. Könnyebbé teszi a kozmikus lázadást.
A családi nevelés, a szülői szerepek hétköznapi sajátosságait, azok buktatóit korábban már sikerrel feldolgozó szerzőpáros egy újabb füzettel ajándékozta meg olvasóit: milyen a nagyszülők helye, szerepe a családban, mik a fő erősségei a nagyszülő-unoka kapcsolatnak, s hol adódhatnak a három generáció összefonódásában olyan pontok, amelyek alkalmanként feszültségekhez vezetnek.
Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra feltámadnak, mire
Amit Theresa Aletheia Noble FSP nővér javasol, és amit szinte mindenki számára megvalósíthatónak tart, a havi fél- vagy egynapos mini-lelkigyakorlat – nevezhetjük egyszemélyes lelkinapnak is.
„Szóltam lelkemnek: csöndben légy” – írja T. S. Eliot a Négy kvartettben.
„Valahányszor elárulom másoknak, hogy évente nyolc napot lelkigyakorlaton töltök együtt Jézussal, irigykedő pillantásokat vetnek rám – különösen a többgyerekes anyukák” – meséli Theresa Aletheia Noble nővér.